Becsöngettek

Október 26, hétfő, reggel 6. Csörög a telefon. Mély álomból keltett fel az ébresztő, aminek sehogyan sem tudtam örülni. Ha nem lett volna a telefonomba építve, biztosan megcéloztam volna vele a falat. Így viszont nem volt más választásom, fel kellett kelni.

Ezen a napon a világ összefogott ellenem. Reggelire natúr kukoricapehely, fürdőszobában zoknistul vízbe lépés, anyukára várakozás. Odaúton jól le lettem tolva, hogy miért nem tudok még thaiul, meg hogy mindent elfelejtettem három hét alatt.

Tanítás nem igazán volt, egyéb eszköz (könyvek, kockák, videojátékok) otthon maradtak, így kockásra untam magam. Négy órakor viszlát suli, hasítunk haza. Borzasztó mérges voltam a világra.

Azonban huszonhatodika elmúlt, a mai nappal pedig minden kicsit kerekebb lett. Anyuka mosolyog, reggelire kakaót keverek, az osztálytársakkal is jobban szót értek, a tanári kar is javult kicsikét (vicces történet, lentebb), megtalálom a megfelelő kijáratot az állomásról és bátyám barátnője is köszön.

A tanárváltásról: matektanár cserélődött, mégpedig egy igen fantasztikus pofa jött a BCC-ből, mert neki nem felelt meg az a hely, cserébe ők megkapták a mi kiszórt tanarunkat :) Jól elszórakoznak majd egymásssal...

Technikai problémák adódtak itthon. A családi gépen az internetkapcsolat percenként megszakadt. A kábel volt a ludas. Kicseréltük hát bátyámmal, még ha elég izgalmasan is zajlott ez a műsor. Az új kábel nincs "méretre vágva", úgyhogy jelenleg megközelítőleg harminc méternyi drót kígyózik az asztal alatt.

A lakásomban pedig felfedeztem a tévét, az órából kivettem az elemet. A hűtő már csak jégkását csinál a vízből, úgyhogy tényleg minden jól alakul.