Frissítés

Az utóbbi időben nagyon sok volt a tennivaló, csak írni nem maradt időm róluk. A hétvégi kirándulásról töltögetem fel a képeket sorban, az első nap már nézhető: http://j.mp/yzKCS

friss: itt a második nap is http://j.mp/1Zafn5

Mit NE tegyél

rotarys cserediákként? A 4D-t tudjuk, de mégis, valami gyakorlatban is alkalmazható tippek?

1. Ne fogd marékra a szárazjeget! (ugye mondtam?)
2. Ne hagyd szét az üdítős flakonokat, mielőtt látogató érkezik!
3. Ne felejtsd otthon az iskolai egyenruha változatos darabjait!
4. Ne beszélj meg találkát olyan emberrel, akinek úgysem érted a kiejtését!
5. Ne próbáld az utcán a tömeget megkerülni, majd elzúgni egy kupac sóderen!
6. Ne hidd azt, hogy majd úgyis több csípőset eszel, mint a helyi kisgyerek!
7. Ne akard a menzán a gombócot papírostul megenni!
8. Ne hidd azt, hogy a bejárólány a host húgod!
9. Ne szólítsd kiejtési problémák miatt az anyukád nagymamának a meetingen!
10. Ne moonwalkolj a liftben, ha mások is be akarnak szállni!

A fentieknek a valósághoz való bármilyen köze kizárólag a véletlen műve.

Murphy pihen

Egy hónapja vagyok itt nagyjából. Nagyjából minden gördülékenyen megy. Kivétel ez alól az például egerem görgője, így a garancia lejártával lejött a gumi a görgőről, így kb. használhatatlan. A pénztárcám is kezd szétjönni. Beruháztam egy vadonatúj bőr csodába 200 bahtért. Eddig tetszik, csak nincs rajta a szerencsét hozó pecsét, amit a másikra írt a fővalaki a buddhista templomban...

Szép lassan tűnt fel a minap, hogy vesznek el a dolgaim. Miután az egerem, egy akkumulátor és egy 4 gigás SDHC kártya kallódott el, rákérdeztem a családnál. Némi kutakodás után kiderült, hogy az asztalon felejtettem őket, aztán különböző helyekre szépen el lettek rakva, de minden megkerült. A telefonomon meg nem lehet állítani az ébresztés hangerejét, mindig maxon van, szóval néha szívinfarktusra, de legalább mindig felébredek. Szóval nagyjából minden remek.

Csak az a görgő gurulna.

Bréking nyúz

Most derült ki, decembertől a kis Euróékkal fogok lakni.




Öcsémnek meg kilóg a hátsója.

A világ másik végén

Nyugi, minden kerek! :) Tegnap hétfő volt. Hadd lássam, ki szereti a hétfőt?

Anyu jelenkezett otthonról mailben. Mint tudjátok, cserediák vagyok, azaz otthonra is cserélődőtt valaki: egy amerikai fiú. Sajna nem tudok blogjáról. Egyrészt irigylem, mert rengeteg utazási lehetőséget ajánlanak fel neki. Másrészt meg nem annyira, mert állítólag a suliban a kaja csöppet gyengébb, mint itt, cukros tésztát adtak például hétfőn, minden nélkül. Itt 100 bahtból 2 napig király módjára eszem :)

Ma művészetórán (ez thaiul van) prezentációt tartottak a diákok, én meg majdnem elaludtam. Valahogyan félálomban sokkal érthetőbbnek tűnik a nyelv. A nyelvtanfolyamra meg nem nagyon sikerül embereket toborozni, majd most hétvégén, napozás közben....

Nagyon

nincs kedvem ma semmihez. Holnap se igazán. Nincs jó kedvem. Harapok.

Angolon ma egymásnak körbeadogatva javítgattuk az esszéket. Egyszerűen nem bírtam értelmezni néhány mondatot, olyan Google Translate-érzetűek voltak :) De nem írok többet az iskoláról, próbálok beleszokni, meg mindenkit megbecsülni, slussz.

Valaki felvetette az ötletet, hogy akár takarítóként is dolgozhatnék itt, kb. annyit keresnék, mint egy thai tanár. A külföldiek ugyanis külföldön többet keresnek általában, itt pedig megpróbálják megközelíteni a kinti fizetési szinteket a külföldi munkavállalóknál. És tényleg, a thai nyelvű osztályokban tanító tanárok 16000 baht körül keresnek havonta, az angol osztályokban tanítók kb 80000-et. Számomra ez igen érdekes, de hát ők tudják.

Állítólag én is amúgy Bangkok legdrágább részén lakok. "Diamond Tower? Az... olcsó" pontosították a megállapítást utólag. Hát, a falak elég vékonyak, szóval nem tudom kipróbálni a kongákat :) Jövök még egy beszámolóval a lakásról, majd körbefotózgatok.

Szombat este ünnepeltük a nagypapa "ki tudja, hányadik" születésnapját. Valaki a markomba nyomott egy jégkockát, ám miután gyanúsan nem olvadt, nagy ívben hajítottam el a darab szárazjeget :) túlélte a kezem, de elég hernyóság volt... Ismét újabb rokonokkal találkoztam, ők is jófejek. Kiderült, hogy az összes általam 15 évesnek nézett lány egyetemista. Még mindig nem könnyű megsaccolni az ittenek életkorát, no. Unokatesóék beceneveit magyarázták nekem: "Flan, Pon, Eró". Mondom mi a szösz? Kiderült, hogy a svájci frank, az angol font és az euró után sikerült (bece?)nevet kapniuk. Ez nekem hirtelen nagyon erős volt :) Bár hallottam már SMS nevű gyerekről is, valahonnan Afrikából, ahhoz képest tök szelíd.

Thunderstruck

Esik. Nagyon. A képen az az átlós izébizé nem utólagos effekt, hanem ilyen sűrűn esik :) Pont ma vannak nagy tüntetések, úgyhogy amúgy is itthon csücsültem volna. De így abszolút.

Friss: nézd az esőt HD-ben

TGIF

Sikerült megint törülköző nélkül elmenni a fürdőbe, majd lefürdeni. A nappali tükörsima üvegpadlóján vizes lábbal átkorcsolyázni pedig kemény meló.

Ma hajnalig írtam leckét. Mivel úgyis mindig bőven időben vagyok, és csak az öcsémre kell várni, ezért úgy döntöttem, hogy tovább alszom. 6:20 helyett 6:40-kor keltem. Lehet, hogy átállítom az ébresztőt, mert vígan elkészültem így is. Forgalom valahogy nem nagyon volt ma reggel, így 6 perccel kapuzárás előtt beértünk :o Kiosztották a matek dolgozatot. Talán nem csak hajam van annyi mint az egész osztálynak együtt :) Pedig nem hiszem, hogy én vagyok a félelmetesen nagy agyú, inkább a többiek buták. Egyesek mint a főőd. Délutánra meghívtak a helyi Interact klubba. A lényegi szöveg kb 15 perc volt, utána szétszéledt a társaság java, én meg ottragadtam öcsémmel és a bamba haverjaival. Kicsit lefárasztott ez a kör, de sikerült végülis hazajutni.

Valahogy nem szeretem az iskolában a társaságot. Éretlen és többnyire értelmetlen banda. Tolerálom őket, ha nagyon muszáj, de nem szándékozom velük tölteni a kötelezőnél egy perccel is több időt. A bátyám ismerősei az egyetemen fényévekkel értelmesebbnek tűntek, még akkor is, ha folyton bolondoztak. Teljesen másak.

Eredetileg tegnap mentünk volna megünnepelni nagypapa szülinapját, de valaki nem ért rá, úgyhogy átraktuk mára. A házinénivel folytatott napi Activity-parti során kiderült, hogy ma se megyek sehová :) Úgyhogy lehet, hogy átveszem ezt az inget... Teljesen meglepett amúgy, mikor vacsi után remek angolsággal megkérdezte: "Would you like some more?" Szóhoz sem jutottam, aztán csak bólogattam, nem tudtam, hogy milyen nyelven kéne válaszolni :)

Októberben tanítási szünet lesz. Félek, hogy ettől még nem lesz nyugodtabb az életem, de azért megpróbálok beiratkozni egy nyelviskolába. Körbekérdezem a többi cserediákot, volna-e kedvük jönni. Valamiért nem hiszem, hogy nagy sikert fogok aratni. Tudja fene. Megpróbálom.

A honlap kapott színes-szagos fejlécet, meg egy chatboxot, dicsérő szavakat a megjegyzésen és a mailen kívül már ott is fogadok :)

Tudtad-e, hogy

a mi districtünk a legjobb, mert az 1911 tizenhatos számrendszerben felírva 777? :)

Barátkozom az itteni dolgokkal. A csípős ugye már jobban megy. A napi 18 3 fürdés helyett is elég már 2, mert nem izzadok annyit. Félek, hogy otthon fázni fogok.

Ma nem késtem el, ellenben életem egyik leghülyébb képével kerültem az iskolaújság hátsó borítójára. Tessék, itt az egyenruhás kép rólam, jobbat meg se próbálok csinálni :) Azóta szereztem egyenövet is amúgy.

Old szkúl

De jót vacsiztam az imént. Mondjuk ha első este ilyen csípőset adtak volna, tizedmásodperc alatt köptem volna ki :)

Ma reggel elkéstem az iskolából. Nem rajtam múlt, én pontos voltam, mint mindig :), öcsémnek sikerült eltökölnie az időt. Nem tudtam egészen eddig, hogy máskor 7:58-kor miért rohan őrült módjára a kapu felé - mint kiderült, 8:00-kor bezárják a kaput. Valami hátsó különbejáraton lehetett bemenni, megállni egy másik udvaron és figyelni a ceremónia első részét. Reggel ugyanis mindig zászlófelvonás himnusszal, valami ima meg reggeli meditáció a program az egész iskolának. Gondoltam, rendben, valóban hülyén néz ki, ha a himnusz közben szállíngóznak be a diákok a sorokba. A meditációs rész alatt viszont térdeltették a cca. 40 későt a többiekkel szemben. Az első két kajánul vigyorgó kölköt szemmel leszúrtam, a hátralévő percekben fapofával nézett mindenki. Ezek után nem órára küldtek, hanem mindenkinek felírta a felügyelő bácsi a sorszámát (errefelé valahogy az alacsony és csúnya emberek a kemény felügyelők, pedig én valahogy csak röhögni bírok rajtuk), majd átváltottunk ücsörgésbe. A bandát ezek után felvitték a tizedikre és bedobták egy terembe, ahol egy darabig nem történt semmi se. Vagyis de, összes csóringer az iPhoneját nyomkurászta, öcsém a tegnap beújított százvalahányezres LG mobilját. Naná, hogy ma minden elektromos eszközöm otthon maradt a kínai gagyifonom kivételével, így az alvás mellett döntöttem. Fél 10 után jött nemtommilyen Brother, az iskola igazgatója, aztán megjelentek szülők is, köztük a host anyukám. Felsorakoztak a gyerekek a szülők mögött, egy halom papírt kitöltöttek, majd 11:30 táján szabadultunk (csak azok, akiknek ott voltak a szülei).

Később kiderült, hogy nem a késés miatt rendeztek világvégét, hanem kirabolták Brother szobáját, projektorok is tűntek el. Már csak azt nem tudom, hogy miért minket tartottak akkor a szobában. Talán kiderül...

Munka

Élünk, dolgozunk - "nem nyaralni jöttünk", ugye? Ma vak gyerkőcöket látogattunk, ha minden igaz, itt, meg vittünk nekik cuccokat. Naná, hogy ők is szeretik a csokit :) A belépőkártyán nem volt semmilyen tűs megoldás, így kicsit problémás volt a pólóra rögzíteni. Végülis a zsebemre csiptettem.

Délben tartottunk egy kis kajaszünetet (kép lejjebb), majd néhány új arccal kiegészülve visszatértünk.

Zenét szolgáltattunk többféle módon, a helyi slágereket meg közösen énekelte a csapat.

Más: köszönet minden olvasónak :) Néztem a statisztikát, eleinte nyolcból öt olvasó az anyukám volt, de mára már tényleg több emberhez eljutok. Hurrá!

böff

Kocc

Nem mindenki érzi magát fényesen itt Bangkokban. A hivatalos felkészítésből persze kimaradt, hogy mi a teendő, ha egy ismerős ramatyul érzi magát - azért nem okozott nagy problémát kitalálni valamit. Jenna Amerikából jött, a sulival meg még ezer dologgal nincs teljesen kibékülve.. megbeszéltünk egy találkozót, hogy legyen társaság péntek estére :) Siam Paragonnál találkoztunk, kicsit macerás volt, mert az emöriken akcentusát nehezen dekódoltam telefonvonalon át. (Azért egy fokkal jobb, mint a thai.) Aztán rájöttünk, hogy ez a város is kicsi, amint 3 percen belül összefutottunk 2 másik cserediákkal.

Beültünk a Starbucksba, beszélgettünk, mászkáltunk körbe az üzletközpontokban és a felüljárókon.

Sikerült 100 bahtért valami gagyiparfümöt beújítania, de nem volt szívem leszólni :)

Azt hiszem, itt az igazi a Bangkok hangulat, nem a drága, pöpec éttermekben...

Ezt pedig különösebb apropó nélkül küldöm - legyen kép erről is. Jóéjt/reggelt/stb mára.

Éés igen

Tegnap este megvolt a parti, igen jó volt :) Egyre jobban szeretem az itteni rotaryt. Nem voltak amúgy túlságosan a hetvenes évekhez öltözve, egy villogós kabátos embert leszámítva. A képen balról jobbra: jómagam, Allison a 3330as districtből, a bátyám, a bátyám haverja és a "főnök" zenész fia a barátnőjével. Iszonyú keményen táncolt, majd megpróbálok valami videót is feltölteni.

Bocsi az érdekes színvilágért, odaadtam egy embernek, hogy nyomtassa ki, ő meg elállítgatta valami gány programmal és rámentette a kártyára így. :(

Mindenkit megtáncoltattak.

Anyukának fülig ér a szája :)

Az egyik lányzó ájulásig táncolta magát, vigaszdíjként kapott virágot. Szombaton lesz valami küldetés a srácokkal, elméletileg ott újra találkozunk.

Viszonylag jól telt tehát az est. Méltó befejezésképp egy jó meleg fürdőt vettem, és megírtam e bejegyzést. Reggel beküldöm :) Szép napot.

70

Szuper. Holnap 70-es évek-partit tart a host clubom, mindenkinek ilyen göncökbe kéne öltöznie. Kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a társaság :) Ma mentem volna venni valami farmert meg konzervcipőt, de mikor beléptem a Siam Centerbe, csörgött a telefon, hogy hol vagyok, mennénk vacsizni. Üres kézzel és hatalmas fejjel mentem hazafelé a zuhogó esőben... majd feldobom a csíkos inget, és zokniban bulizok :P Most egy elitebb helyen ettünk, asszem, ha félig leittam a poharamat, már töltötték újra. Meg valami ritka, drága halat is megkóstóltunk. Borzasztó körülményes volt viszont kanállal vagdosni a dolgokat, meg a mütyürnyi adagokkal is meggyűlt a bajom. Két idős hölgy evett még velünk, azt hiszem, az egyikőjük lakott előzőleg a lakásomban... majd utánajárok, stay tuned :)

Tegnap voltunk vacsorázni (haha) egy másik districtben lévő klubnál, előtte meg beugrottunk egy nagy irodaházba, ami nem tudom, kié-mié, de kb. egyben volt ott az egész Bangkok 70 :) Hatalmas jófejek velem amúgy. Az egyikük fia zenész, a stúdió is ott van az épületben, no azon hasaltam egy nagyot. Összeállt a csapat, valami luxuskisbusszal mentünk a másik klubhoz, nyomta a sofőr a gázt keményen, hullámvasút volt az út :) Azt mondták a fejesek, hogy azon a környéken forgatták a Híd a Kwai folyón c. filmet; még sose láttam, majd beszerzem valahogy. A meetingen semmi érdekes nem történt. Ott volt az ő egy szem YEjük is, egy amerikai lány, kész felüdülés volt hallani végre valakit, akinek nincs borzasztó thai akcentusa... Kőkemény mangafan meg j-rock rajongó, még ha én nem is vagyok annyira elvetemült, sikerült elütnünk az időt kicsit izgalmasabban, mintha bambultunk volna a thai szövegbe :) Elméletileg ő is hivatalos a holnapi rendezvényre. Majd fotózok, írok, postolok :) addig meg szól a Diszkópatkányok OST (kösz Dani :))

Ja, aki olvas, az valamilyen módon jelezze felém, köszi :)

Erdész, mi a rákot eszel?

De került már sült vér és kacsaláb is terítékre.

További nyalánkságok

A tegnapi bejegyzésből kimaradt: a thai konyha nagyrészt baromi jó. Már emiatt megérte volna kijönni :) Jellegzetes, erős ízek. A még keletebbre utazók panaszkodtak a fűszerek hiánya miatt, talán az ő fűszeradagjukat itt használják fel :) Viszont néhány fogás borzasztó csípős tud lenni. Az sem mindig dönthető el, hogy van-e valamilyen csont a falatban (ennek folyományaképp talán több csontot ettem az elmúlt héten, mint azelőtt összesen). A desszertekkel is hadilábon állok, a zselédaraboktól egyszerűen hányinger fog el a harmadik kanál után, nem tudom, miért, gusztusosan néz ki amúgy úgy egyben.

Kávéfőző nincs itthon, ezért x napja iszom instant kávét, ez nekem kb. olyan érzés, mintha nekik konyhakész rizst főznék. Ideje hát felderíteni a környék kávéházait... lehetőleg wifivel, ugyanis a szobámban nincs net, de a szobámról majd később.

Mától mailben is olvashattok, jobbra tessék nézni.

Thai gasztro

"Do you want to eat?" kérdezi néha a családom. "Of course", felelem, bármennyire is teli vagyok az előző hasonló produkció folyományaképp. Ilyenkor kapok almát, banánt, meg ki tudja még, milyen egzotikus gyümölcsöket. Volt már közöm rózsaillatú körteállagú almaszerű gyümölcshöz is, de kedvencem a durián lett. Csak a belsejét rakták elém először, én meg azt hittem rá, hogy valami croissant, volt nem kis meglepődés, hogy milyen krémes :)

Esténként előfordul, hogy nem otthon eszünk. Ma anyuka népes családjával együtt vacsoráztunk (öten vannak testvérek, ő a legidősebb). Kicsit érdekesen megy itt az étkezés: kiszeded a rizst a tányérodra, majd a középen lévő többféle kajából választasz és veszel ízlés szerint. Mivel sokféle fogást próbálsz ki e közben, így elég könnyű túlenni magad rizzsel... Tapasztalat :) Szerencsére mindig akad egy kis "Chinese medicine", ami ki tudja hogy, de elég hamar rendberakja a gyomromat.

Amin nehéz túltenni magam, hogy a 14 éves leányzók vigyorogva eszik azt a chilit, aminek én már a látványától is rosszul vagyok. Nos, a Thai konyha baromi erős - tán ide kell születni, hogy kompromisszumok nélkül élvezhesse az ember. Majd év végén meglátjuk, sikerül-e megedződni :)

Kezdünk

Üdv minden olvasónak!

Közkívánatra létrehoztam e kis szigetet az interneten, mely rólam szól (majd :)) Még messze nem végleges a forma, a potyogó téglákért elnézést kérek. Amint sikerül valami elfogadható kinézetet alkotni, elkezdem belakni a blogot, és megtöltöm irományokkal, képekkel. A frissítésekről legkönnyebben az RSS feeden át értesülhetsz, keresd ezt a gombot a böngésződön:



Köszönet minden feliratkozónak! :)