Ünnepi szezon 2.

November 27, délután: fellőtték a karácsonyfákat.

Az iskolában A házban

Kajafrontról

Talán három napja írtam, hogy elegem van a helyi édes-cukros húsféleségekből. Találjátok ki, azóta mit ettem... :) Ma azonban változott a helyzet, valami zöldség volt ebédre, talán padlizsán, ám mégis a vacsora, amiről muszáj volt azonnal beszámolni valakinek:

erdesz üzenete (18:46):
*"steak" volt, helyi verzióban
erdesz üzenete (18:46):
*az iskolában is ettem már ilyet
erdesz üzenete (18:47):
*itthon még sose :D
erdesz üzenete (18:47):
*az a lényeg, hogy van egy tányérod
erdesz üzenete (18:47):
*azon egy szelet kenyér, némi gyalult káposzta/répa öntettel, és a hús
erdesz üzenete (18:48):
*ami steak ellenére nem csak marhaszelet lehet, hanem hal, csirke, sertés, akármi
erdesz üzenete (18:49):
*én most egy jóféle virslit és egy (szerintem) sertésszeletet kaptam
erdesz üzenete (18:49):
*na szóval ez van egy tányéron
erdesz üzenete (18:49):
*picit távolabb tőled
erdesz üzenete (18:49):
*az előtted lévő tányéron pedig a szokásos adag rizs :D
erdesz üzenete (18:49):
*mindezt úgy eszed, mint bármi mást: kanál, villa

Amúgy végülis mégse tűnik olyan rossz helynek ez az Angthong. Állítólag egy 15 éves sráccal meg az anyukájával fogok lakni, és egy barátom is ott lakik, ja és egy bő óra alatt fel lehet érni Bangkokba. Ám ha beválik a hely, inkább ők jöjjenek le. Én még mindig attól félek, hogy minden jó tervbe bele fog avatkozni valaki...

Ünnepi szezon

December 12-én Waldirék rendeznek egy mexikói partit. Normális helyeken úgy érzem, ennek örülnek, ám mikor megkérdeztem anyukát, hogy elenged-e, morcin nézett maga elé, majd megkérdezte: "Miért rendezik ezt a partit?"

Ötletem sincs, hogy miért szoktak partit rendezni.

A nap híre mégis az, hogy december 20-tól ki leszek küldve a túróba két hétig. Nagyon örülök neki, hogy megkérdezték, hol szeretném tölteni a karácsonyt, a szilvesztert. Hát ez a hála azért, hogy az összes villanyos dolgukat megcsináltam. *szipp*

Térkép itt.

Kapcsolat

Itt vagyok, élek még, csak valamiért nem volt energiám a blogírásra. Facebookon, Twitteren azért írogattam, raktam fel egy-két képet is. A többiek is nagyon eltűntek, vagy egy hete nem láttam frissítést senkinél. Valami globális dolog van emögött, érzem én.

A mobilnet üzemel, bár nem túl gyorsan, de a három közül (AIS, dtac, true move) állítólag még ez a legjobb átlagban. Bár most készülnek bevezetni a 3G hálózatokat, hát Magyarországon az se az idén volt már, már "3,5G" (HSDPA) hozzáférés is elérhető. Igaz, itt nincs legalább nincs forgalmi korlát sem, bár ha megfeszülök, akkor sem bírok havi 30 gigabájt fölötti forgalmat generálni. De a "van net" mindenképpen jobb, mint a "nincs net". Még ha lassú is. Mailre, msnre, facebookra biztosan jó.

Szóval meg vagyok elégedve a szolgáltatómmal, jelenleg 1,07 bahtot fizetek smsért/hívásért, hálózaton belül az sms 0,17, a hívás csúcsidőn kívül pedig 0,16 kredit. Ez kb. 1 magyar királyi forintnak felel meg. Tetszik vagy tetszik? A feltöltőkártyák pedig gyűjteni való aranyosságok.

A családváltás a papír szerint december elsején esedékes. Baromi messze leszek az iskolától sajnos, majd meglátjuk, hogy találok haza. És főleg hogy mikor kell kelni. *sóhaj*

December 12, mexikói parti. December 19, karácsonyi parti Rotaryval. Hurráá.

Mozart is dead

Megvan a vízumom, február előtt már ne várjon senki otthon :)
A srácoknak a suliban még két hétig van katonaság, utána iskola lesz csütörtökön is.
Hétfőn-kedden osztálykirándulás lesz, ahol lesz lehetőség paintballozni, gokartozni, ATV-zni meg egyéb mókás dolgokat kipróbálni. Ám más megyében lesz, így nem igazán hiszem, hogy elengednek. Osztályfőnök mesélte, hogy az angoltanár és a biosztanár nem jön, mert jegyük van egy Mozart-koncertre (z-vel). Döbbent csend, mire hátul valaki megszólal: "Mozart is dead." Aztán leesett mindenkinek, miről van szó, és veszett nagy nevetés kerekedett a helyzetből.
Más: valami gyűjtést szerveztek valamilyen beteg tanárnak (többet nem igazán tudok), ennek keretei között az angol programban tanító tanárnők isteni jó házi készítésű süteményeket árusítottak. A három tanárnő mellett ott volt még egy lelkes tanár úr is, amerikai csokis sütikkel, nagyra értékeltem e vállalkozását, hogy betársult sütiket árulni :)

Itthon valaki elcsinálta a netet. Bekerült egy 8 portos switch az irodai router mellé, amiből még sok kábel megy a föntebbi emeletekre. Áram le volt kapcsolva persze, így fönt nem volt net, és már nem tudom, melyik kábel hová megy, úgyhogy lent ragadtam az irodában, ezt a bejegyzést is onnan írom. Bírták volna még ki ezt a két hetet, utána úgy majomkodnak vele, ahogy jól esik.

Hmmm

Sziasztok, az iskolából írok éppen. "Social studies" óra keretei között ugrottunk fel a gépterembe, de mivel ez thaiul folyik, kaptam egy kis szabadidőt. Szombaton végülis nem a vízumot intézni mentünk, hanem egy másik Rotary club programjára, ám anyu kicsit elszámíthatta magát, mivel pontosan a végére estünk be. Nem baj, ingyen kaja még éppen volt. Este pedig nagyot buliztunk a legnagyobb rivális suliban, szintén ingyen kajával :) Facebookra dobtam pár képet, majd ide is felrakom őket picit jobb minőségben.
A vízummal viszont mégsincs minden rendben, mert ma szólt anyu, hogy délután van egy újabb kör a hivatalba. Az előző ma jár le, úgyhogy remélem, minden jól alakul...
Sebtében újraraktam a Windowst, mert a 7 alatt nem megy a program mobilnethez, XP-t utólag feltenni CD-meghajtó nélkül pedig nagyobb horror, mint egy komplett újratelepítés.
Ja, és a boltban sikerült egy érdekes multivitamin-lét venni, van benne brokkoli, narancs, paradicsom, alma, szőlő meg még ki tudja mi. Meglepően jó volt. Legközelebb a spenótos verziót próbálom ki...

Hajtás, pajtás

No, ennek a bejegyzésnek is jó hosszú története van. Csütörtök hajnalban ültem neki. Csütörtök hajnal?

Bezony, mindenféle gyógyszerből bekészültem, csak hashajtóból nem, így egy itteni dobozzal vettem a patikában amit nemrég fedeztem fel az iskola közelében. A kilométeres leírás hiányzott a dobozból, de szerencsére az a kevés, ami volt, az angolra is le volt fordítva. "Használat: lefekvés előtt gyermekeknek 1 kapszula, felnőtteknek 2 kapszula." Bevettem lelkesen a két kapszulát, ám a patikus által megjelölt reggeli időpont helyett sikerült fél háromkor hatnia. Huh.

Most jár le az első három hónapra kiállított vízum, csütörtökön mentünk meghosszabbítani a világ végén lévő hivatalba, természetesen valami nem jött össze, így holnap mehetünk ismét. Ez kicsit keresztbetesz a hétvégére betervezett programnak, remélem nem nyúlik hosszan el, mint a múltkor...

Decemberben költözöm a második családhoz. Ha minden igaz, öt hónapig maradok ott.

Néhány kép az elmúlt napokból:

Képek, képek

Hát kéremszépen. Nem a Facebookra rakom őket, és máris botrány van :)

Ide kapcsolódik, hogy közelgő névnapom alkalmából alaposan megtámogattak pénzügyileg, hogy megvegyem azt a bizonyos hiánypótló fényképezőt. Hogy már van egy szuper gépem amúgyis? Igen, imádom a gépem. Akkor mégis, minek?

Magamat fotózni. Naná.

Az előlapi kijelző segítségével megkomponálhatom a képet magamról, sőt, beállítható, hogy mosolygásra magától elkattintsa. Facebookra tökéletes!

A vásárlás pedig élmény volt. Betka azt mondta, kéket vegyek, szóval a pirosat vettem. Olcsóbb volt, mint otthon, pár perc alatt megvehettem, grátisz jött hozzá egy 2 gigás microSD-kártya, egy készülékre szabott tok, egy kijelzővédő fólia méretre szabva (aki látta, mit összebénáztam a másik gépen a fóliával, megérti, miért vagyok ennyire hálás ezért...) és, tudjátok még mi?
Egy másik állvány. Ugyanaz a jóárasított típus, mint amit múltkor vettem. Pont jól jött, abból már úgyis valami büzgentyű kihullott, és nem lehetett rögzíteni az egyik tengelyt. Remélem, ez jobban bírja majd.

Most érkezett, friss hír: http://bit.ly/1xyV8D na ide jó volna kiugrani.

A Loy Krathong képeket pedig most már tényleg feltöltöm...

Ember tervez

Múlt hónap végére csúnyán elfogyott a cashem. Ideje tehét megtervezni a pénzügyeket. A havi kvóta: 4000 baht - plusz amit otthonról kapok. Lássuk csak, hétköznap:

• Napi kétszer 15B vonatdíj
• Iskolai kaja 60-70B

Tegyük fel, hogy naponta így 100 baht ugrik. Így marad nagyjából 2000B havonta egyéb mókákra, például:

• Mozi, 140B
• Valamerre kaja, 100-150B
• Doboz tea, 20B
• Taxi, 35-200B hossztól és forgalomtól függően
• Egyéb könyvek, írószerek, nyalánkságok változó áron

Ilyen extra kiadások jócskán számítanak a költségvetésben. Szerencsére kaját/szappant/sampont tudok venni szupermarketből, kártyával, ám ott is jobb okosnak lenni.

Spórolós ötletként jött, hogy minden második nap spórnap a suliban: legolcsóbb kaját veszem, nem veszek kávét-teát-rumot és örülök a megtakarított pénznek.

Ma délután megláttam egy bolt előtt elhaladva néhány terméket, ami igencsak felkeltette az érdeklődésem:

Aarrgh. Jönnek a spórhetek.

Apáám

No, kicsit rövidre szabtam az előző bejegyzést, pedig van még mit írni :) Most ettem, de mindig újabb szintre tudják emelni a "csípős" fogalmát. Ha így folytatjuk, otthon ha valami kellemesen csípőset szeretnék, elrágcsálok egy doboz gázpisztoly-lövedéket.

A családomat tegnapelőtt este nem láttam (bátyát leszámítva), tegnap tíz után estek be az ajtón. Ötletem sincs, merre voltak, reggel viszont a tipikus vert sereg állapotban találtam rájuk. Apu általában elforgatja a kinti kanapét, mielőtt elalszik rajta - most nem volt elforgatva, és félig még ruhában volt elterülve rajta. A reggelit már elkészítettem, javában ettem a müzlit (és ittam az instant kávét ofkorz), mikor felébredt. Dolgaim végeztével a széken ülve vártam anyukára, hogy iskolába vigyen. Tíz perc után apu előbukkan a benti részből: "Are you waiting"? Hát hogy az ördögbe ne, díjaznám, ha elindulnánk. Bár az angol nem nagyon megy neki, mégis elég hamar átjött az üzenete, hogy én most hiába várok anyura. Hirtelen lepergett a szemem előtt a múltkori emlékezetes nap az igazgatóiban, és nem tudtam eldönteni, hogy akkor most torokgyulladás, orrvérzés vagy hasmenés fogjon el hirtelen, ám egy számomra évszázadnak tűnő másodperc múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, megyek. Uzsgyé az állomásra, rohanás a mozgólépcsőn, beesés a vonatba, az iskola előtti célegyenesben átvágni a tömegben, kislányt-kajaárust lekönyökölni, Usain Boltot lenyomva sprintelni. És ollá, 7:56, benn vagyok. Jobb időt futottam, mint autóval. Szerintem ezután átállok a tömegközlekedésre reggel is, természetesen valami finomabb módon kivitelezve, csak fussa a vonatjegyre.

Apuka félelmetes arc (vagy mondtam már?), sokszor fordul elő, hogy valami kaját előkerít, majd: "Can you eat it?" Hát hogy az ördögbe ne, öregem, ami nem ugrik el, az itt le lesz küldve. Nemrég jöttem rá, hogy ez a frázis az ő angoljában a "You can eat this, if you want" megfelelője. Nem baj, mindent, mindent kipróbálunk (ha nincs rajta túl sok szőr).

Másik produkció, hogy az esetek nyolcvan százalékában egy törülközőben látom itthon. Fene se érti, miért jó ez neki. Egyik nap viszont történt egy kis meglepetés - lecsúszott a törülköző, és nem az várt, amire számítottam, hanem egy teljesen normális rövidnadrág. Na így már végképp nem áll össze, hogy miért hord a nadrág felett törülközőt. Akinek van ötlete, ne habozzon, ossza meg velem! Köszönet.

Payday is a happy day

Megjött a havi zsebpénz. Gyorsan felkaptam egy ezrest, és örültem, hogy nem kell a menzán a legolcsóbb kaját választanom. Na, e hónapban majd jobban fogok gazdálkodni.

Holnap tízkor indul a buszom a Loy Krathong partira. Ötletem sincs, milyen lesz, hisz maga az ünnep november 2-án, hétfőn lesz. Állítólag lesz jó sok tűzijáték - fényképezőgép bekészítve.

Becsöngettek

Október 26, hétfő, reggel 6. Csörög a telefon. Mély álomból keltett fel az ébresztő, aminek sehogyan sem tudtam örülni. Ha nem lett volna a telefonomba építve, biztosan megcéloztam volna vele a falat. Így viszont nem volt más választásom, fel kellett kelni.

Ezen a napon a világ összefogott ellenem. Reggelire natúr kukoricapehely, fürdőszobában zoknistul vízbe lépés, anyukára várakozás. Odaúton jól le lettem tolva, hogy miért nem tudok még thaiul, meg hogy mindent elfelejtettem három hét alatt.

Tanítás nem igazán volt, egyéb eszköz (könyvek, kockák, videojátékok) otthon maradtak, így kockásra untam magam. Négy órakor viszlát suli, hasítunk haza. Borzasztó mérges voltam a világra.

Azonban huszonhatodika elmúlt, a mai nappal pedig minden kicsit kerekebb lett. Anyuka mosolyog, reggelire kakaót keverek, az osztálytársakkal is jobban szót értek, a tanári kar is javult kicsikét (vicces történet, lentebb), megtalálom a megfelelő kijáratot az állomásról és bátyám barátnője is köszön.

A tanárváltásról: matektanár cserélődött, mégpedig egy igen fantasztikus pofa jött a BCC-ből, mert neki nem felelt meg az a hely, cserébe ők megkapták a mi kiszórt tanarunkat :) Jól elszórakoznak majd egymásssal...

Technikai problémák adódtak itthon. A családi gépen az internetkapcsolat percenként megszakadt. A kábel volt a ludas. Kicseréltük hát bátyámmal, még ha elég izgalmasan is zajlott ez a műsor. Az új kábel nincs "méretre vágva", úgyhogy jelenleg megközelítőleg harminc méternyi drót kígyózik az asztal alatt.

A lakásomban pedig felfedeztem a tévét, az órából kivettem az elemet. A hűtő már csak jégkását csinál a vízből, úgyhogy tényleg minden jól alakul.

Ha én lennék a főnök,

betiltanám az instant kávét. Komolyan.
De sajna, nem én vagyok a főnök. Így a kirándulást se sikerült úgy lebonyolítani, ahogy megterveztem...
Kezdődött azzal, hogy délben a megbeszélt helyen nem igazán volt ott a teljes stáb. Ott volt Peggy Betkával, meg a két mexikói, de Jenna... hát, ekkor már majdnem elindult otthonról. Miközben ácsorogtunk, valaki felkiáltott, hogy "jéé, állat" és tényleg, valami szőrös jószág fészkelődött ennek a jóembernek a nyakában.Ilyet se látni mindennap...
Mikor összeállt a csapat, célba vettük a kikötőt. Az erre a napra szánt 180 bahtból 150 rögtön el is ment a napijegyre. A hajóra szállva ismerős arccal találkoztam:A nevét ugyan nem tudom, de az osztálytársam, és ami még fontosabb, ő is ott szállt ki, ahol mi. De a szárazföldön tíz méter után elváltak útjaink.
A betervezett útvonalamról lemondhattam, mert a többiek csak mentek amerre hirtelen menni kívántak. Így hamar belekeveredtünk egy (a végére tervezett) szűk piaci utcácskába.Találtam valahol sima fekete csillogásmentes hajpántot ipari mennyiségben, csak a 30 fityinggel nem mentem sokra, a többiek pedig rég messze jártak már, így muszáj volt sietősre fognom nekem is.
A következő fejezeten én komolyan majdnem a falba vertem a fejem. Megéhezett ugyanis a stáb, én pedig elvezettem őket oda, ahol minden jó kapható:Gondoltam, itt vagyunk, ráhangolódva a helyre, tömjük meg magunkat valami különlegessel. Erre valami fanyalgás a válasz, és "na most hol eszünk"? Egyetek, ahol akartok. Megindultak ismét, és már Jenna kiáltott megálljt egy helyi étkezdénél, a mexikói kollégák hatszáz méterről kiszúrtak egy KFC táblát. Na ezek azok, akik Loy Krathong helyett Halloween partit akarnak szervezni. Remélem, büszkén írják a naplójukba, hogy jártak a kínai negyedben és egy amerikai gyorsétteremben ettek.
Mire végeztek, eleredt az eső, így benn rekedtünk az épületben. Egy órás thai lábmasszázsra ült be a csapat egyik része, akik meg nem akartak (vagy éppen nem tudtak) erre költeni, azok kinn maradtak. Peggy hamar talált magának beszélgetőpartnert. Egy kínai néni elmesélte, hogy a múlt héten beszélt magyarokkal; szerinte nagyon szépek a magyar emberek. Meg azért szépek a románok is meg az ukránok is, de például az angolok nem. Ezt nem vitatom, hajrá Kelet-Európa.
Mikor elállt az eső, Jennát hazaküldtük, valami allergiás nyavalya _{(szent tehén, hogy írják ezt a szót?)} miatt nem érezte jól magát, mi pedig tovább hajókáztunk a Chao Phraya folyón a napnyugtában.
Esti programként betértünk a Centralworld nevű pláza PowerBuy nevű MediaMarkt-koppintásába. Betka új fényképezőgépet keres, mert az előzőt sikeresen megfektette. Figyelmébe ajánlottam a Pana FT1 hádévideós-vízálló-ütésálló modellt, a Casio H10 szuperzoomos-kétnapignemtöltős eszközt, a jóárasított Sony T700-at ami féláron vihető volt. Ő pedig természetesen a legdrágább kompaktra vetett szemet. Mondta, hogy majd megbeszéli apuval. Jézusom. Én nem fogok vitatkozni vele, ha van elég pénze amit kidobhat egy nem neki való kamerára, tegye.
Én pedig éppen egy Samsung ST500 után vágyódom, aminek az elején is van LCD és az otthoni ár kb. 60 százalékáért kapható. Ezzel aztán tudnék magamról képet csinálni. De (másokkal ellentétben) nem engedhetem meg magamnak, így egy 200 bahtos állvánnyal mentem haza. A normálisak ugyan 1600 körül indultak, de végülis ennek is három lába van meg rácsavarható a gép is. Kicsit olyan érzés fog el ettől, mintha műanyag evőeszközzel kéne ebédelnem. Azért valahogyan mégis működik:
Túlműködik a hűtőgépem. Beraktam egy palack ásványvizet, kitölteni nem igazán sikerült - azt a nagy jégkockát.
Random kérdés #136: Apuka miért csak este iszik tejet?

Javít'nék

Elnézést a szóismétlésért az előző bejegyzésben, csak gyorsan lepötyögtem félig deltában, az "átolvasom" része kimaradt a dolognak.

A medencében úszva a thai srác megmondta a tutit:
-Hallottad már azt a szlogent, hogy Thaiföld a mosoly földje?
-Persze.
-És tudod miért mosolyog mindenki?
-??
-Mert nem értik, mit mondasz nekik, úgyhogy inkább mosolyognak.

:)

Vidámpark reloaded

Sokat olvasgatom a magyar cserediákok blogjait. MSNen meg Skypeon is szeretek beszélgetni velük.Ha meg ilyeneket hallok, másfél szintet lép az egóm, és még jobban szeretek beszélgetni.
Kalandosra sikeredett a tegnapi nap. Peggy ébresztett reggel telefonon, hogy nincs-e kedvem vidámparkba menni. Elkéretőzni ezzel az indokkal kissé nehezen lehetett volna félig még mindig betegen, így jelentettem host anyukának, hogy mennénk valami ajándék után nézni Jenna 18. szülinapjára. Hajjaj :) Lelkifurdalás az van, de ez az utolsó hét a szünetből, és végre thaiokkal is voltam.
Menők a srácok rózsaszínben. A lányok és a balra lévő fiú Peggy osztálytársai, a második fiú az egyik lány barátja.
Először ezt a masinát vettük célba. Pofonegyszerű a lényege: szabadesés. Kétszer ültünk fel, aztán elfáradt a stáb a zuhanásban.
A lányok az első órában kb. ötpercenként sminkeltek, aztán szerencsére beleuntak.
Mikor ezt megláttuk a körbeforgós kilátótoronyból, éreztük, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni.
Bizony, nem csöppet extrém ez a hullámvasút. Peggyvel bátor módon az első helyre ültünk be. Ő végig sikított, én meg kacagtam azon, hogy hogy sikít :) Majdnem itt is elhagytam a hajpántom, de sikerült egy gyors mozdulattal megragadni.
Betértünk a kísértetházba is, ami után picit rosszul lett a lányszekció. Levezetésképp meglátogattuk az úszós részét a parknak. Elképesztő, hogy az öltözéssel mennyit tudnak pepecselni a helyiek. Ismerve saját lassúságomat, az öltözőből kilépve megkérdeztem Peggyt, hogy itthagytak a többiek? Nem, nem hagytak itt, ők még mindig öltözködtek. Úgy két-háromszor addig, mint én.
Soká maradtunk, nem siették el a zuhanyzást sem :)
Jó későn értem haza, de nem adódott probléma, hiszen mindenre gondoltam.
Ma pedig Jenna szülinapját ünnepeltük. Csupa izgalom, beültünk a "törzshelyre", és vidámra itta magát a társaság nagy része. Nem utálom amúgy annyira, amennyire leírom néha, csak igazán, igazán nem program ez nekem.
Technikailag amúgy holnap lesz csak szülinapja, mert este született másik időzónában. A holnapi nap pedig az enyém, én szervezem, a kínai negyedbe látogatunk. Jókat olvastam róla: csábító illatok, olcsó árak, kevés turista. Igyekszem megszervezni a hozott könyvből meg az internetről a programot, így remélem, nem fogunk unatkozni. Lehet szurkolni...

*köhh*

Azt hittem, itt nem fogok tudni megfázni.

Most pedig azt hiszem, hogy nem fogok tudni meggyógyulni. ACC meg Septofort helyett valami gyógynövényes kapszulát kapok, napi négyszer hármat, ami túrót sem ér, cserébe a félrenyelés valószínűsége igen nagy (tapasztalat). És kínai ürgét, aki itt az összes gyógyszeres dobozról mosolyog rám, még melegebb éghajlatokra kívánom az összes gyomjával. *köhém*

Amúgy egy héten belül vége az iskolaszünetnek, és ez borzasztóan lehangol.

Csütörtök

Jó reggelt, emberek. Hogy már 6:33? És ez nem az ébresztő, hanem anyu hív? Szűzmáriám, valószínűleg sikerült annyira megszokni a telefont, hogy álmomban kinyomjam a csörgőt. Fej zuhany alá, beugrok az első szett ruhába, ami szembe jön (nem a legmegyőzőbb kombináció lett, úgy érzem) majd rohanás le. Anyu nyomja kezembe a boltban vett szendvicset. Konkrétan: vajas kenyér kristálycukorral. Sírtam vissza a csontos kacsát, a szőrös malacot...

A Fortunert ma kihagytuk, hiszen host bátyó összetörte, egy hétig dolgoznak rajta a szervizben. Ugrás be apu Hiluxába. Vrööööm, vröööm, anyu kézi váltóval fog vezetni, Jézusom. Picit kapaszkodtam néha a székbe, meg integettem, hogy már lehetne feljebb váltani, de aztán egészen belejött. Megérkeztünk a gyülekezőhelyre, ami a helyi tecsó helyett valami sokcsillagos hotel volt. Őr segített kiszállni a kocsiból, majd becsapta az ajtót mint egy klotyóajtót - kicsit talán ramatyabbul néz ki az autó, mint amilyen. Olyan 6-7 RYE várt már rám. Ott volt a lelkes André, a laza Waldir, a nyelvtan-huszár Luc, Angela művésznő, Julia, a nap leglilábbja, meg Tammy, aki ki tudja rakni a Rubik-kockát. (Valakit vagy kihagytam, vagy nem.) A kisbuszba szállás előtt Waldir host apukája díjkiosztót tartott Bangkok Christian College ajándéktárgyakból. A BCC az iskolám ősellensége, néha tömegverekedéseket tartanak az utcán; asszem elrejtem ezeket a cuccokat a host bratyók elől.

A buszban Tammy mellé ültem, hiszen kb. mindenki tud mindenkivel beszélni, csak az ő angolja halvány, de Peggyn már kiképeztem magam taiwangolra. A 2*2-es kockát tanítgattam neki. Közben a 3*3-asom körbejárt, mindenki tekergette picikét, főleg André, aki a másik oldalamra ült le. Úgy érezte, le kell videóznia, ahogy kirakom, másfél perc körüli idővel raktam, mert közben sütivel is meg lettem kínálva :)

Érkezés után első dolog reggeli után nézni (naná), úgyhogy mindenki bedobott egy tál mindenfélés tésztát Thai módra. André jött kínálva Cokeot meg Pepsit - aznap egy Cokeos pólót viselt, szóval azt meghagytam neki, elvettem a Pepsit. Teli hassal vágtunk neki a Bang Pa-In kastélynak, csak épp eleredt az eső... sebaj, kb. 15 perc alatt el is állt. Kis autókkal mentünk körbe a kertben (ennyit a 4D-ről), járkáltuk végig a szebbnél szebb épületeket. Sajna beltérben fotózni sehol sem lehetett. Valami fényképezős kém-kütyüt be kéne újítani. A kültéri fotók legjavát feltöltöttem, már nézhetők: http://bit.ly/b7JNn Látni az épületeket, a kertet, meg mindenféle jószágokat sövényből kifaragva ('.')

Továbbálltunk régebbi helyeket nézni. Találkoztunk temetővel, óriási Buddha-szoborral, meg szentéllyel, ahol Micimackót ajánlottak fel neki. Beszéljenek helyettem ezúttal is a képek.

Az ebéd nagyon királyira sikeredett, kétféle hal, kacsa hússal, csirke, valami rák is akadt, és kókuszban tálalt fagyival koronáztuk meg. Mindez egy vasamba sem került, hehe.
S hogy összerázódjon a gyomrunkban, be lettünk fizetve egy körre elefánt-háton. Egy ilyen jószág, na ez terepjáró, kéremszépen. Jól megbámultak minket a turisták :)

Hazafelé úton kiderült, hogy Tammy még sehol se járt a szünetben. Elvinném szívesen valahova, de pont sikerült másnapra lerobbannom. Ezek elvetemültek, paracetamollal akartak kezdeni. Mondtam, annyira nem súlyos, csak egy kis torokfájás laza hőemelkedéssel. Így valami gyógynövény-kapszulát kell szednem, naponta négyszer hármat, pedig egy zacskó Negro cukorka garantáltan többet érne. Csak az itt nincs...

Missing in action

Hűha. Leültem írni ezt a bejegyzést: nyitom az ablakot, lenyomom az első billentyűt; bumm, battery mode, fények ki. Pontosan időzített áramszünet. Csudajó, hogy van lámpa a telefonomon.

Le lett mondva a tábor. Állítólag az itteni chairman nem ment bele. Pedig már teljesen rá voltam hangolódva. Lett volna internet 24/7, hogy írjak, állítólag szuper hely szuper programokkal, szobakonyhás boldogság. Nem baj, holnapután megyek valami egyéb kirándulásra, és lehet, hogy ez éppen elég lesz.

Viszont itt vagyok Bangkokban, és nincs éppen rabsziskola, ezért igyekszem minél többet látni és élvezni a szabadidőt cserediákok társaságában. Mindenkivel jól kijövök, ám kezdem megérteni, miért akarták Jennát hazaküldeni. Úgy látom, borzasztóan nem érdekli őt, hogy a többiek kedvében járjon. Múltkor letelepedett valami szutyok lépcsőre a Khao San úton, majd nem csinált semmit. Mondtam, hogy csináljunk valamit, vagy hazamegyek, nem igazán hatotta meg. Neki elég az ücsörgés. Tegnap mozira vártunk, én invitáltam a társaságot, pár tízesért a játékteremben remekül szórakoztunk volna addig. De ő neeem emeli fel a fenekét, tudomást se vesz rólam, a többiek meg nem akarták otthagyni. Én megtettem, jól éreztem magam.


Ma esős napra ébredtünk, de nem vette el a kedvünket a tervezett látogatástól Dream Worldbe. Legalábbis Betkáét és az enyémet nem. Reggel anyuka elhűlt, hogy ez naagyon, nagyon messze van. Próbálkoztam egy úticél-módosítással valami közelebbi helyre, amiből végülis nem lett semmi. Nos ez a hely annyira volt nagyon messze, hogy egy taxival dugóstul-mindenestül 40 kerek perc alatt ott voltunk. Kérem szépen, otthon nekem egy óra, míg iskolába érek, ne vicceljenek velem :) Természetesen kisütött a nap, mire odaértünk. Mindenre akárhányszor felülős jegyet vettünk, ez 395 baht volt, elég korrekt. Először drágábban adták volna - külföldinek minden drágább - de mi mondtuk, hogy itt lakunk.
-Igazolvány? - kérdi a kasszírsa.
-Nem igazán... (szólok majd anyunak, így ötvenvalahány nap alatt elkészülhetne már az útlevél fénymásolata)
-ATM-kártya sincs?
-Ja de, az van - lengettük a kártyákat nagy lelkesen, én meg örültem, hogy végül itt is nyitottam bankszámlát.
Ezek után végigmentünk az összes extrém dolgon, többek között repülő szőnyegen, breakdancen, felülről lógós hullámvasúton és a nagyot csobbanós vízicsúszdán, amihez nem akartunk plusz 30 fityingért esőkabátot venni, így a nap hátralévő részét csuromvizesen töltöttük. Ráadásul a hajpántomat is elhagytam a csobbanásban, hiába kerestem, nem találtam sehol sem. Itthon volt még egy szerencsére, most új tartalék után kell nézni. Hiába, végülis fogyóeszköz...

Kamerát nem vittem az esős idő miatt, Betka csinált fotókat, majd elkérem tőle és töltök fel néhányat megtekintésre. Jenna pedig a Siam Paragonban töltötte a napot egy szerencsétlen mexikóival, csupa izgalom... Lehet, hogy jobban jártam így.

Fúj

Néha... néha egyszerűen nem érzem jól magam némely kaja szagától. Az, hogy a reggelire kapott malac szőrös, másodjára egyáltalán nem vicces. Az pedig, hogy amerikai csótányok laknak a csatornában, már-már arra késztet, hogy csomagoljak. Kedves host család holnap felküldi a házinénit egy doboz rovarirtóval. Öjöm bódottá, minden meg lesz oldva. Vagy nem?

Ideje beszerezni némi naftalint.

Jetlaglag

Létezik ilyen szó? Mostanában hajnal kettő körül tudok csak elaludni, pedig egyáltalán nem volt eddig jetlagem. Hát gondoltam, akkor lages jetlagem van (jetlaglag). Ámbár az is lehet, hogy egyszerűen belassultam. Ezt az elméletemet alátámasztja, hogy nem belassult állapotban biztosan nem próbálnék:

• órában zuhanyozni
• hajpántban hajat mosni
• szemüvegben kontaktlencsét behelyezni

Ti se próbáljátok ki otthon!

Ma délután újra összejött a trió, hogy megünnepeljük Peggy szülinapját. Kapott tőlünk egy órát, ami ki tudja, mennyire hamis - 2500 helyett elhoztuk 1500-ért :) Legalább jól néz ki, hordanám én is. De mivel van órám, ezért magamat inkább egy Mahjongg-készlettel ajándékoztam meg, előre nem sejtve, hogy mennyi időbe telik majd megtanulni a szabályokat…

Így olvastok Ti. Mailben és Googleon át olvasnak a legtöbben, ám szép számmal akad, aki a böngészőjét veti be közvetlenül.

Rizskorpaolajról semmi tapasztalat? Kommentben/mailben jöhet bármilyen infó, bár úgy tűnik, ez lesz bevetve, akármilyen is :)

Jajistenem

Miért van az, hogyha egy zenekar-szimulátor játékban női énekest állítok be, az összes számban férfi énekel? És miután átállítom férfire, rögtön megszerzek nő által énekelt számot?

Hiányzik amúgy a magyar kaja. Ha hazaérek, bográcsolunk! Ez tényként kezelendő :) Addig megpróbálok Betkával beszélni, hátha tudunk alkotni rántott húst. Valami olaj-szakértő elmondja, mi a különbség a napraforgóolaj meg az itt kapható rizsizébizéolaj között?

master morton jelentkezik

Jó hosszú kihagyás után, ismét... vacsorázni voltam. :o Talán ez kell nekem az íráshoz. A héten gyorsabbnál gyorsabb kajákon éltem, ezt a bejegyzést viszont a zöld curry erejével írom nektek.

Rengeteg dolog történt velem, mint azt említettem :) A kirándulásról a fotók talán többet mondtak, mint amit szavakkal mondhatnék. Remélem mind meg lettek tekintve. Amit hozzáfűznék, hogy a szállás nevében a Royal az nem a négy csillag fölötti szintet jelölte, hanem hogy a királyi hadsereg létesítménye :) A teknőcök védelme itt a haderő feladata. A gyík a fürdőszobámban volt. Voltunk könnyűbúvárkodni is, oda nem vittem a gépet, ugyanis nem a vízálló modellt vettem meg végül...



Még jó, hogy Waldir igen, így megoszthatom veletek e csúcsminőségű felvételeket.

Hétfőn rendeztünk egy újabb közös partit, mert annyira rég láttuk egymást. Moziban kötöttünk ki egy idő után. Olcsó, napközben majdnem üres a terem, és abszolút kényelmes is - már csak a filmnek kellett volna jónak lennie.



Kedden Betkával és Peggyvel mászkáltunk a városban, körbevittem őket az iskolában is, majd meglátogattuk a közeli templomot. Peggy életében először látott katolikus templomot, ám mikor hirtelen elkezdtek valami thai zenét játszani, sebesen célba vettük a kijáratot. Elkortyolgattunk egy-egy epres Fantát (ízre mint a Vademecum Junior fogkrém) és megbeszéltük, hogy Magyarországon nincs se epres, se banános, de még guavás ízben sem.




Pénteken öten találkoztunk, hogy megnézzük a híres Khao San utat (nyugi, én se hallottam még róla). A szokásos BTS állomásnál találkoztunk, ittam egy mocha frappucinot, a legédesebb szájú kolleginát meg meghívtam egy forró csokira. A csokival ellentétben a hangulat viszont langyos volt kissé, ugyanis két új emberünkre több, mint egy órát vártunk. Miután Jenna és Erick is befutottak, fogtunk egy tuktukot, olyan háromkerekű csodataxit, becsomagoltuk magunkat öten, és nagyon kapaszkodtunk, hogy ne essünk ki a száguldás közepette. Videót majd töltök fel, csak nem egyszerű 6-700 megát felizzadni Youtubera. Szerencsésen megérkeztünk, és meggyőződtünk róla, hogy az egész egy nagy vásár, ahol bongótól a diplomáig mindent megvehetsz. Ebédre valahol (nem gyorsétteremben) ettem egy sajtburgert, késsel-villával. Múltkor a KFC-ben kanalat és villát adtak a kajához, ahhoz képest ez elég baráti volt. Jenna lecsapott a sültkrumplimra, azért sikerült jóllakni. Sok mókás dolog történt még amúgy ezen a délutánon... :)

A jövőben? Hétfőn lesz Peggy 17, amiről még fogalmam sincs, hogy fog történni. Ellenben tudok róla, hogy októberben nagyrészt távol leszek, ha minden igaz. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot :) kaptam: északra, Phayao nevű helyre, egy YMCA táborba utazom október 8-án, 3-4 hétre maradok. Úgy hallottam, lesz internet... Viszont borzasztóan nem mondanak erről semmit, és nem is nagyon kommunikálnak a chairmanemmel, rajtam keresztül akarnak mindent intézni. Ezen kívül tökre nem bíztató, hogy a nevem Erdei Márton helyett master morton lett a nekem forwardolt levélben. Oké, mester vagyok, de akkor is gáz.

Webkettesedek! Kockák megtalálnak facebookon, twitteren, friendfeeden is. Már ott is lehet rajongani. Ha sokszor kapok havi kétszáz dollárt, előbb-utóbb a világ végéről is tudok majd twittelni.

:)

Frissítés

Az utóbbi időben nagyon sok volt a tennivaló, csak írni nem maradt időm róluk. A hétvégi kirándulásról töltögetem fel a képeket sorban, az első nap már nézhető: http://j.mp/yzKCS

friss: itt a második nap is http://j.mp/1Zafn5

Mit NE tegyél

rotarys cserediákként? A 4D-t tudjuk, de mégis, valami gyakorlatban is alkalmazható tippek?

1. Ne fogd marékra a szárazjeget! (ugye mondtam?)
2. Ne hagyd szét az üdítős flakonokat, mielőtt látogató érkezik!
3. Ne felejtsd otthon az iskolai egyenruha változatos darabjait!
4. Ne beszélj meg találkát olyan emberrel, akinek úgysem érted a kiejtését!
5. Ne próbáld az utcán a tömeget megkerülni, majd elzúgni egy kupac sóderen!
6. Ne hidd azt, hogy majd úgyis több csípőset eszel, mint a helyi kisgyerek!
7. Ne akard a menzán a gombócot papírostul megenni!
8. Ne hidd azt, hogy a bejárólány a host húgod!
9. Ne szólítsd kiejtési problémák miatt az anyukád nagymamának a meetingen!
10. Ne moonwalkolj a liftben, ha mások is be akarnak szállni!

A fentieknek a valósághoz való bármilyen köze kizárólag a véletlen műve.

Murphy pihen

Egy hónapja vagyok itt nagyjából. Nagyjából minden gördülékenyen megy. Kivétel ez alól az például egerem görgője, így a garancia lejártával lejött a gumi a görgőről, így kb. használhatatlan. A pénztárcám is kezd szétjönni. Beruháztam egy vadonatúj bőr csodába 200 bahtért. Eddig tetszik, csak nincs rajta a szerencsét hozó pecsét, amit a másikra írt a fővalaki a buddhista templomban...

Szép lassan tűnt fel a minap, hogy vesznek el a dolgaim. Miután az egerem, egy akkumulátor és egy 4 gigás SDHC kártya kallódott el, rákérdeztem a családnál. Némi kutakodás után kiderült, hogy az asztalon felejtettem őket, aztán különböző helyekre szépen el lettek rakva, de minden megkerült. A telefonomon meg nem lehet állítani az ébresztés hangerejét, mindig maxon van, szóval néha szívinfarktusra, de legalább mindig felébredek. Szóval nagyjából minden remek.

Csak az a görgő gurulna.

Bréking nyúz

Most derült ki, decembertől a kis Euróékkal fogok lakni.




Öcsémnek meg kilóg a hátsója.

A világ másik végén

Nyugi, minden kerek! :) Tegnap hétfő volt. Hadd lássam, ki szereti a hétfőt?

Anyu jelenkezett otthonról mailben. Mint tudjátok, cserediák vagyok, azaz otthonra is cserélődőtt valaki: egy amerikai fiú. Sajna nem tudok blogjáról. Egyrészt irigylem, mert rengeteg utazási lehetőséget ajánlanak fel neki. Másrészt meg nem annyira, mert állítólag a suliban a kaja csöppet gyengébb, mint itt, cukros tésztát adtak például hétfőn, minden nélkül. Itt 100 bahtból 2 napig király módjára eszem :)

Ma művészetórán (ez thaiul van) prezentációt tartottak a diákok, én meg majdnem elaludtam. Valahogyan félálomban sokkal érthetőbbnek tűnik a nyelv. A nyelvtanfolyamra meg nem nagyon sikerül embereket toborozni, majd most hétvégén, napozás közben....

Nagyon

nincs kedvem ma semmihez. Holnap se igazán. Nincs jó kedvem. Harapok.

Angolon ma egymásnak körbeadogatva javítgattuk az esszéket. Egyszerűen nem bírtam értelmezni néhány mondatot, olyan Google Translate-érzetűek voltak :) De nem írok többet az iskoláról, próbálok beleszokni, meg mindenkit megbecsülni, slussz.

Valaki felvetette az ötletet, hogy akár takarítóként is dolgozhatnék itt, kb. annyit keresnék, mint egy thai tanár. A külföldiek ugyanis külföldön többet keresnek általában, itt pedig megpróbálják megközelíteni a kinti fizetési szinteket a külföldi munkavállalóknál. És tényleg, a thai nyelvű osztályokban tanító tanárok 16000 baht körül keresnek havonta, az angol osztályokban tanítók kb 80000-et. Számomra ez igen érdekes, de hát ők tudják.

Állítólag én is amúgy Bangkok legdrágább részén lakok. "Diamond Tower? Az... olcsó" pontosították a megállapítást utólag. Hát, a falak elég vékonyak, szóval nem tudom kipróbálni a kongákat :) Jövök még egy beszámolóval a lakásról, majd körbefotózgatok.

Szombat este ünnepeltük a nagypapa "ki tudja, hányadik" születésnapját. Valaki a markomba nyomott egy jégkockát, ám miután gyanúsan nem olvadt, nagy ívben hajítottam el a darab szárazjeget :) túlélte a kezem, de elég hernyóság volt... Ismét újabb rokonokkal találkoztam, ők is jófejek. Kiderült, hogy az összes általam 15 évesnek nézett lány egyetemista. Még mindig nem könnyű megsaccolni az ittenek életkorát, no. Unokatesóék beceneveit magyarázták nekem: "Flan, Pon, Eró". Mondom mi a szösz? Kiderült, hogy a svájci frank, az angol font és az euró után sikerült (bece?)nevet kapniuk. Ez nekem hirtelen nagyon erős volt :) Bár hallottam már SMS nevű gyerekről is, valahonnan Afrikából, ahhoz képest tök szelíd.

Thunderstruck

Esik. Nagyon. A képen az az átlós izébizé nem utólagos effekt, hanem ilyen sűrűn esik :) Pont ma vannak nagy tüntetések, úgyhogy amúgy is itthon csücsültem volna. De így abszolút.

Friss: nézd az esőt HD-ben

TGIF

Sikerült megint törülköző nélkül elmenni a fürdőbe, majd lefürdeni. A nappali tükörsima üvegpadlóján vizes lábbal átkorcsolyázni pedig kemény meló.

Ma hajnalig írtam leckét. Mivel úgyis mindig bőven időben vagyok, és csak az öcsémre kell várni, ezért úgy döntöttem, hogy tovább alszom. 6:20 helyett 6:40-kor keltem. Lehet, hogy átállítom az ébresztőt, mert vígan elkészültem így is. Forgalom valahogy nem nagyon volt ma reggel, így 6 perccel kapuzárás előtt beértünk :o Kiosztották a matek dolgozatot. Talán nem csak hajam van annyi mint az egész osztálynak együtt :) Pedig nem hiszem, hogy én vagyok a félelmetesen nagy agyú, inkább a többiek buták. Egyesek mint a főőd. Délutánra meghívtak a helyi Interact klubba. A lényegi szöveg kb 15 perc volt, utána szétszéledt a társaság java, én meg ottragadtam öcsémmel és a bamba haverjaival. Kicsit lefárasztott ez a kör, de sikerült végülis hazajutni.

Valahogy nem szeretem az iskolában a társaságot. Éretlen és többnyire értelmetlen banda. Tolerálom őket, ha nagyon muszáj, de nem szándékozom velük tölteni a kötelezőnél egy perccel is több időt. A bátyám ismerősei az egyetemen fényévekkel értelmesebbnek tűntek, még akkor is, ha folyton bolondoztak. Teljesen másak.

Eredetileg tegnap mentünk volna megünnepelni nagypapa szülinapját, de valaki nem ért rá, úgyhogy átraktuk mára. A házinénivel folytatott napi Activity-parti során kiderült, hogy ma se megyek sehová :) Úgyhogy lehet, hogy átveszem ezt az inget... Teljesen meglepett amúgy, mikor vacsi után remek angolsággal megkérdezte: "Would you like some more?" Szóhoz sem jutottam, aztán csak bólogattam, nem tudtam, hogy milyen nyelven kéne válaszolni :)

Októberben tanítási szünet lesz. Félek, hogy ettől még nem lesz nyugodtabb az életem, de azért megpróbálok beiratkozni egy nyelviskolába. Körbekérdezem a többi cserediákot, volna-e kedvük jönni. Valamiért nem hiszem, hogy nagy sikert fogok aratni. Tudja fene. Megpróbálom.

A honlap kapott színes-szagos fejlécet, meg egy chatboxot, dicsérő szavakat a megjegyzésen és a mailen kívül már ott is fogadok :)

Tudtad-e, hogy

a mi districtünk a legjobb, mert az 1911 tizenhatos számrendszerben felírva 777? :)

Barátkozom az itteni dolgokkal. A csípős ugye már jobban megy. A napi 18 3 fürdés helyett is elég már 2, mert nem izzadok annyit. Félek, hogy otthon fázni fogok.

Ma nem késtem el, ellenben életem egyik leghülyébb képével kerültem az iskolaújság hátsó borítójára. Tessék, itt az egyenruhás kép rólam, jobbat meg se próbálok csinálni :) Azóta szereztem egyenövet is amúgy.

Old szkúl

De jót vacsiztam az imént. Mondjuk ha első este ilyen csípőset adtak volna, tizedmásodperc alatt köptem volna ki :)

Ma reggel elkéstem az iskolából. Nem rajtam múlt, én pontos voltam, mint mindig :), öcsémnek sikerült eltökölnie az időt. Nem tudtam egészen eddig, hogy máskor 7:58-kor miért rohan őrült módjára a kapu felé - mint kiderült, 8:00-kor bezárják a kaput. Valami hátsó különbejáraton lehetett bemenni, megállni egy másik udvaron és figyelni a ceremónia első részét. Reggel ugyanis mindig zászlófelvonás himnusszal, valami ima meg reggeli meditáció a program az egész iskolának. Gondoltam, rendben, valóban hülyén néz ki, ha a himnusz közben szállíngóznak be a diákok a sorokba. A meditációs rész alatt viszont térdeltették a cca. 40 későt a többiekkel szemben. Az első két kajánul vigyorgó kölköt szemmel leszúrtam, a hátralévő percekben fapofával nézett mindenki. Ezek után nem órára küldtek, hanem mindenkinek felírta a felügyelő bácsi a sorszámát (errefelé valahogy az alacsony és csúnya emberek a kemény felügyelők, pedig én valahogy csak röhögni bírok rajtuk), majd átváltottunk ücsörgésbe. A bandát ezek után felvitték a tizedikre és bedobták egy terembe, ahol egy darabig nem történt semmi se. Vagyis de, összes csóringer az iPhoneját nyomkurászta, öcsém a tegnap beújított százvalahányezres LG mobilját. Naná, hogy ma minden elektromos eszközöm otthon maradt a kínai gagyifonom kivételével, így az alvás mellett döntöttem. Fél 10 után jött nemtommilyen Brother, az iskola igazgatója, aztán megjelentek szülők is, köztük a host anyukám. Felsorakoztak a gyerekek a szülők mögött, egy halom papírt kitöltöttek, majd 11:30 táján szabadultunk (csak azok, akiknek ott voltak a szülei).

Később kiderült, hogy nem a késés miatt rendeztek világvégét, hanem kirabolták Brother szobáját, projektorok is tűntek el. Már csak azt nem tudom, hogy miért minket tartottak akkor a szobában. Talán kiderül...

Munka

Élünk, dolgozunk - "nem nyaralni jöttünk", ugye? Ma vak gyerkőcöket látogattunk, ha minden igaz, itt, meg vittünk nekik cuccokat. Naná, hogy ők is szeretik a csokit :) A belépőkártyán nem volt semmilyen tűs megoldás, így kicsit problémás volt a pólóra rögzíteni. Végülis a zsebemre csiptettem.

Délben tartottunk egy kis kajaszünetet (kép lejjebb), majd néhány új arccal kiegészülve visszatértünk.

Zenét szolgáltattunk többféle módon, a helyi slágereket meg közösen énekelte a csapat.

Más: köszönet minden olvasónak :) Néztem a statisztikát, eleinte nyolcból öt olvasó az anyukám volt, de mára már tényleg több emberhez eljutok. Hurrá!

böff

Kocc

Nem mindenki érzi magát fényesen itt Bangkokban. A hivatalos felkészítésből persze kimaradt, hogy mi a teendő, ha egy ismerős ramatyul érzi magát - azért nem okozott nagy problémát kitalálni valamit. Jenna Amerikából jött, a sulival meg még ezer dologgal nincs teljesen kibékülve.. megbeszéltünk egy találkozót, hogy legyen társaság péntek estére :) Siam Paragonnál találkoztunk, kicsit macerás volt, mert az emöriken akcentusát nehezen dekódoltam telefonvonalon át. (Azért egy fokkal jobb, mint a thai.) Aztán rájöttünk, hogy ez a város is kicsi, amint 3 percen belül összefutottunk 2 másik cserediákkal.

Beültünk a Starbucksba, beszélgettünk, mászkáltunk körbe az üzletközpontokban és a felüljárókon.

Sikerült 100 bahtért valami gagyiparfümöt beújítania, de nem volt szívem leszólni :)

Azt hiszem, itt az igazi a Bangkok hangulat, nem a drága, pöpec éttermekben...

Ezt pedig különösebb apropó nélkül küldöm - legyen kép erről is. Jóéjt/reggelt/stb mára.