Missing in action

Hűha. Leültem írni ezt a bejegyzést: nyitom az ablakot, lenyomom az első billentyűt; bumm, battery mode, fények ki. Pontosan időzített áramszünet. Csudajó, hogy van lámpa a telefonomon.

Le lett mondva a tábor. Állítólag az itteni chairman nem ment bele. Pedig már teljesen rá voltam hangolódva. Lett volna internet 24/7, hogy írjak, állítólag szuper hely szuper programokkal, szobakonyhás boldogság. Nem baj, holnapután megyek valami egyéb kirándulásra, és lehet, hogy ez éppen elég lesz.

Viszont itt vagyok Bangkokban, és nincs éppen rabsziskola, ezért igyekszem minél többet látni és élvezni a szabadidőt cserediákok társaságában. Mindenkivel jól kijövök, ám kezdem megérteni, miért akarták Jennát hazaküldeni. Úgy látom, borzasztóan nem érdekli őt, hogy a többiek kedvében járjon. Múltkor letelepedett valami szutyok lépcsőre a Khao San úton, majd nem csinált semmit. Mondtam, hogy csináljunk valamit, vagy hazamegyek, nem igazán hatotta meg. Neki elég az ücsörgés. Tegnap mozira vártunk, én invitáltam a társaságot, pár tízesért a játékteremben remekül szórakoztunk volna addig. De ő neeem emeli fel a fenekét, tudomást se vesz rólam, a többiek meg nem akarták otthagyni. Én megtettem, jól éreztem magam.


Ma esős napra ébredtünk, de nem vette el a kedvünket a tervezett látogatástól Dream Worldbe. Legalábbis Betkáét és az enyémet nem. Reggel anyuka elhűlt, hogy ez naagyon, nagyon messze van. Próbálkoztam egy úticél-módosítással valami közelebbi helyre, amiből végülis nem lett semmi. Nos ez a hely annyira volt nagyon messze, hogy egy taxival dugóstul-mindenestül 40 kerek perc alatt ott voltunk. Kérem szépen, otthon nekem egy óra, míg iskolába érek, ne vicceljenek velem :) Természetesen kisütött a nap, mire odaértünk. Mindenre akárhányszor felülős jegyet vettünk, ez 395 baht volt, elég korrekt. Először drágábban adták volna - külföldinek minden drágább - de mi mondtuk, hogy itt lakunk.
-Igazolvány? - kérdi a kasszírsa.
-Nem igazán... (szólok majd anyunak, így ötvenvalahány nap alatt elkészülhetne már az útlevél fénymásolata)
-ATM-kártya sincs?
-Ja de, az van - lengettük a kártyákat nagy lelkesen, én meg örültem, hogy végül itt is nyitottam bankszámlát.
Ezek után végigmentünk az összes extrém dolgon, többek között repülő szőnyegen, breakdancen, felülről lógós hullámvasúton és a nagyot csobbanós vízicsúszdán, amihez nem akartunk plusz 30 fityingért esőkabátot venni, így a nap hátralévő részét csuromvizesen töltöttük. Ráadásul a hajpántomat is elhagytam a csobbanásban, hiába kerestem, nem találtam sehol sem. Itthon volt még egy szerencsére, most új tartalék után kell nézni. Hiába, végülis fogyóeszköz...

Kamerát nem vittem az esős idő miatt, Betka csinált fotókat, majd elkérem tőle és töltök fel néhányat megtekintésre. Jenna pedig a Siam Paragonban töltötte a napot egy szerencsétlen mexikóival, csupa izgalom... Lehet, hogy jobban jártam így.