De sajna, nem én vagyok a főnök. Így a kirándulást se sikerült úgy lebonyolítani, ahogy megterveztem...
Kezdődött azzal, hogy délben a megbeszélt helyen nem igazán volt ott a teljes stáb. Ott volt Peggy Betkával, meg a két mexikói, de Jenna... hát, ekkor már majdnem elindult otthonról. Miközben ácsorogtunk, valaki felkiáltott, hogy "jéé, állat" és tényleg, valami szőrös jószág fészkelődött ennek a jóembernek a nyakában.
Ilyet se látni mindennap...Mikor összeállt a csapat, célba vettük a kikötőt. Az erre a napra szánt 180 bahtból 150 rögtön el is ment a napijegyre. A hajóra szállva ismerős arccal találkoztam:
A nevét ugyan nem tudom, de az osztálytársam, és ami még fontosabb, ő is ott szállt ki, ahol mi. De a szárazföldön tíz méter után elváltak útjaink.A betervezett útvonalamról lemondhattam, mert a többiek csak mentek amerre hirtelen menni kívántak. Így hamar belekeveredtünk egy (a végére tervezett) szűk piaci utcácskába.
Találtam valahol sima fekete csillogásmentes hajpántot ipari mennyiségben, csak a 30 fityinggel nem mentem sokra, a többiek pedig rég messze jártak már, így muszáj volt sietősre fognom nekem is.A következő fejezeten én komolyan majdnem a falba vertem a fejem. Megéhezett ugyanis a stáb, én pedig elvezettem őket oda, ahol minden jó kapható:
Gondoltam, itt vagyunk, ráhangolódva a helyre, tömjük meg magunkat valami különlegessel. Erre valami fanyalgás a válasz, és "na most hol eszünk"? Egyetek, ahol akartok. Megindultak ismét, és már Jenna kiáltott megálljt egy helyi étkezdénél, a mexikói kollégák hatszáz méterről kiszúrtak egy KFC táblát. Na ezek azok, akik Loy Krathong helyett Halloween partit akarnak szervezni. Remélem, büszkén írják a naplójukba, hogy jártak a kínai negyedben és egy amerikai gyorsétteremben ettek.
Mire végeztek, eleredt az eső, így benn rekedtünk az épületben. Egy órás thai lábmasszázsra ült be a csapat egyik része, akik meg nem akartak (vagy éppen nem tudtak) erre költeni, azok kinn maradtak. Peggy hamar talált magának beszélgetőpartnert. Egy kínai néni elmesélte, hogy a múlt héten beszélt magyarokkal; szerinte nagyon szépek a magyar emberek. Meg azért szépek a románok is meg az ukránok is, de például az angolok nem. Ezt nem vitatom, hajrá Kelet-Európa.Mikor elállt az eső, Jennát hazaküldtük, valami allergiás nyavalya (szent tehén, hogy írják ezt a szót?) miatt nem érezte jól magát, mi pedig tovább hajókáztunk a Chao Phraya folyón a napnyugtában.
Esti programként betértünk a Centralworld nevű pláza PowerBuy nevű MediaMarkt-koppintásába. Betka új fényképezőgépet keres, mert az előzőt sikeresen megfektette. Figyelmébe ajánlottam a Pana FT1 hádévideós-vízálló-ütésálló modellt, a Casio H10 szuperzoomos-kétnapignemtöltős eszközt, a jóárasított Sony T700-at ami féláron vihető volt. Ő pedig természetesen a legdrágább kompaktra vetett szemet. Mondta, hogy majd megbeszéli apuval. Jézusom. Én nem fogok vitatkozni vele, ha van elég pénze amit kidobhat egy nem neki való kamerára, tegye.
Én pedig éppen egy Samsung ST500 után vágyódom, aminek az elején is van LCD és az otthoni ár kb. 60 százalékáért kapható. Ezzel aztán tudnék magamról képet csinálni. De (másokkal ellentétben) nem engedhetem meg magamnak, így egy 200 bahtos állvánnyal mentem haza. A normálisak ugyan 1600 körül indultak, de végülis ennek is három lába van meg rácsavarható a gép is. Kicsit olyan érzés fog el ettől, mintha műanyag evőeszközzel kéne ebédelnem. Azért valahogyan mégis működik:
Túlműködik a hűtőgépem. Beraktam egy palack ásványvizet, kitölteni nem igazán sikerült - azt a nagy jégkockát.
Random kérdés #136: Apuka miért csak este iszik tejet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése