Apáám

No, kicsit rövidre szabtam az előző bejegyzést, pedig van még mit írni :) Most ettem, de mindig újabb szintre tudják emelni a "csípős" fogalmát. Ha így folytatjuk, otthon ha valami kellemesen csípőset szeretnék, elrágcsálok egy doboz gázpisztoly-lövedéket.

A családomat tegnapelőtt este nem láttam (bátyát leszámítva), tegnap tíz után estek be az ajtón. Ötletem sincs, merre voltak, reggel viszont a tipikus vert sereg állapotban találtam rájuk. Apu általában elforgatja a kinti kanapét, mielőtt elalszik rajta - most nem volt elforgatva, és félig még ruhában volt elterülve rajta. A reggelit már elkészítettem, javában ettem a müzlit (és ittam az instant kávét ofkorz), mikor felébredt. Dolgaim végeztével a széken ülve vártam anyukára, hogy iskolába vigyen. Tíz perc után apu előbukkan a benti részből: "Are you waiting"? Hát hogy az ördögbe ne, díjaznám, ha elindulnánk. Bár az angol nem nagyon megy neki, mégis elég hamar átjött az üzenete, hogy én most hiába várok anyura. Hirtelen lepergett a szemem előtt a múltkori emlékezetes nap az igazgatóiban, és nem tudtam eldönteni, hogy akkor most torokgyulladás, orrvérzés vagy hasmenés fogjon el hirtelen, ám egy számomra évszázadnak tűnő másodperc múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, megyek. Uzsgyé az állomásra, rohanás a mozgólépcsőn, beesés a vonatba, az iskola előtti célegyenesben átvágni a tömegben, kislányt-kajaárust lekönyökölni, Usain Boltot lenyomva sprintelni. És ollá, 7:56, benn vagyok. Jobb időt futottam, mint autóval. Szerintem ezután átállok a tömegközlekedésre reggel is, természetesen valami finomabb módon kivitelezve, csak fussa a vonatjegyre.

Apuka félelmetes arc (vagy mondtam már?), sokszor fordul elő, hogy valami kaját előkerít, majd: "Can you eat it?" Hát hogy az ördögbe ne, öregem, ami nem ugrik el, az itt le lesz küldve. Nemrég jöttem rá, hogy ez a frázis az ő angoljában a "You can eat this, if you want" megfelelője. Nem baj, mindent, mindent kipróbálunk (ha nincs rajta túl sok szőr).

Másik produkció, hogy az esetek nyolcvan százalékában egy törülközőben látom itthon. Fene se érti, miért jó ez neki. Egyik nap viszont történt egy kis meglepetés - lecsúszott a törülköző, és nem az várt, amire számítottam, hanem egy teljesen normális rövidnadrág. Na így már végképp nem áll össze, hogy miért hord a nadrág felett törülközőt. Akinek van ötlete, ne habozzon, ossza meg velem! Köszönet.

Payday is a happy day

Megjött a havi zsebpénz. Gyorsan felkaptam egy ezrest, és örültem, hogy nem kell a menzán a legolcsóbb kaját választanom. Na, e hónapban majd jobban fogok gazdálkodni.

Holnap tízkor indul a buszom a Loy Krathong partira. Ötletem sincs, milyen lesz, hisz maga az ünnep november 2-án, hétfőn lesz. Állítólag lesz jó sok tűzijáték - fényképezőgép bekészítve.

Becsöngettek

Október 26, hétfő, reggel 6. Csörög a telefon. Mély álomból keltett fel az ébresztő, aminek sehogyan sem tudtam örülni. Ha nem lett volna a telefonomba építve, biztosan megcéloztam volna vele a falat. Így viszont nem volt más választásom, fel kellett kelni.

Ezen a napon a világ összefogott ellenem. Reggelire natúr kukoricapehely, fürdőszobában zoknistul vízbe lépés, anyukára várakozás. Odaúton jól le lettem tolva, hogy miért nem tudok még thaiul, meg hogy mindent elfelejtettem három hét alatt.

Tanítás nem igazán volt, egyéb eszköz (könyvek, kockák, videojátékok) otthon maradtak, így kockásra untam magam. Négy órakor viszlát suli, hasítunk haza. Borzasztó mérges voltam a világra.

Azonban huszonhatodika elmúlt, a mai nappal pedig minden kicsit kerekebb lett. Anyuka mosolyog, reggelire kakaót keverek, az osztálytársakkal is jobban szót értek, a tanári kar is javult kicsikét (vicces történet, lentebb), megtalálom a megfelelő kijáratot az állomásról és bátyám barátnője is köszön.

A tanárváltásról: matektanár cserélődött, mégpedig egy igen fantasztikus pofa jött a BCC-ből, mert neki nem felelt meg az a hely, cserébe ők megkapták a mi kiszórt tanarunkat :) Jól elszórakoznak majd egymásssal...

Technikai problémák adódtak itthon. A családi gépen az internetkapcsolat percenként megszakadt. A kábel volt a ludas. Kicseréltük hát bátyámmal, még ha elég izgalmasan is zajlott ez a műsor. Az új kábel nincs "méretre vágva", úgyhogy jelenleg megközelítőleg harminc méternyi drót kígyózik az asztal alatt.

A lakásomban pedig felfedeztem a tévét, az órából kivettem az elemet. A hűtő már csak jégkását csinál a vízből, úgyhogy tényleg minden jól alakul.

Ha én lennék a főnök,

betiltanám az instant kávét. Komolyan.
De sajna, nem én vagyok a főnök. Így a kirándulást se sikerült úgy lebonyolítani, ahogy megterveztem...
Kezdődött azzal, hogy délben a megbeszélt helyen nem igazán volt ott a teljes stáb. Ott volt Peggy Betkával, meg a két mexikói, de Jenna... hát, ekkor már majdnem elindult otthonról. Miközben ácsorogtunk, valaki felkiáltott, hogy "jéé, állat" és tényleg, valami szőrös jószág fészkelődött ennek a jóembernek a nyakában.Ilyet se látni mindennap...
Mikor összeállt a csapat, célba vettük a kikötőt. Az erre a napra szánt 180 bahtból 150 rögtön el is ment a napijegyre. A hajóra szállva ismerős arccal találkoztam:A nevét ugyan nem tudom, de az osztálytársam, és ami még fontosabb, ő is ott szállt ki, ahol mi. De a szárazföldön tíz méter után elváltak útjaink.
A betervezett útvonalamról lemondhattam, mert a többiek csak mentek amerre hirtelen menni kívántak. Így hamar belekeveredtünk egy (a végére tervezett) szűk piaci utcácskába.Találtam valahol sima fekete csillogásmentes hajpántot ipari mennyiségben, csak a 30 fityinggel nem mentem sokra, a többiek pedig rég messze jártak már, így muszáj volt sietősre fognom nekem is.
A következő fejezeten én komolyan majdnem a falba vertem a fejem. Megéhezett ugyanis a stáb, én pedig elvezettem őket oda, ahol minden jó kapható:Gondoltam, itt vagyunk, ráhangolódva a helyre, tömjük meg magunkat valami különlegessel. Erre valami fanyalgás a válasz, és "na most hol eszünk"? Egyetek, ahol akartok. Megindultak ismét, és már Jenna kiáltott megálljt egy helyi étkezdénél, a mexikói kollégák hatszáz méterről kiszúrtak egy KFC táblát. Na ezek azok, akik Loy Krathong helyett Halloween partit akarnak szervezni. Remélem, büszkén írják a naplójukba, hogy jártak a kínai negyedben és egy amerikai gyorsétteremben ettek.
Mire végeztek, eleredt az eső, így benn rekedtünk az épületben. Egy órás thai lábmasszázsra ült be a csapat egyik része, akik meg nem akartak (vagy éppen nem tudtak) erre költeni, azok kinn maradtak. Peggy hamar talált magának beszélgetőpartnert. Egy kínai néni elmesélte, hogy a múlt héten beszélt magyarokkal; szerinte nagyon szépek a magyar emberek. Meg azért szépek a románok is meg az ukránok is, de például az angolok nem. Ezt nem vitatom, hajrá Kelet-Európa.
Mikor elállt az eső, Jennát hazaküldtük, valami allergiás nyavalya _{(szent tehén, hogy írják ezt a szót?)} miatt nem érezte jól magát, mi pedig tovább hajókáztunk a Chao Phraya folyón a napnyugtában.
Esti programként betértünk a Centralworld nevű pláza PowerBuy nevű MediaMarkt-koppintásába. Betka új fényképezőgépet keres, mert az előzőt sikeresen megfektette. Figyelmébe ajánlottam a Pana FT1 hádévideós-vízálló-ütésálló modellt, a Casio H10 szuperzoomos-kétnapignemtöltős eszközt, a jóárasított Sony T700-at ami féláron vihető volt. Ő pedig természetesen a legdrágább kompaktra vetett szemet. Mondta, hogy majd megbeszéli apuval. Jézusom. Én nem fogok vitatkozni vele, ha van elég pénze amit kidobhat egy nem neki való kamerára, tegye.
Én pedig éppen egy Samsung ST500 után vágyódom, aminek az elején is van LCD és az otthoni ár kb. 60 százalékáért kapható. Ezzel aztán tudnék magamról képet csinálni. De (másokkal ellentétben) nem engedhetem meg magamnak, így egy 200 bahtos állvánnyal mentem haza. A normálisak ugyan 1600 körül indultak, de végülis ennek is három lába van meg rácsavarható a gép is. Kicsit olyan érzés fog el ettől, mintha műanyag evőeszközzel kéne ebédelnem. Azért valahogyan mégis működik:
Túlműködik a hűtőgépem. Beraktam egy palack ásványvizet, kitölteni nem igazán sikerült - azt a nagy jégkockát.
Random kérdés #136: Apuka miért csak este iszik tejet?

Javít'nék

Elnézést a szóismétlésért az előző bejegyzésben, csak gyorsan lepötyögtem félig deltában, az "átolvasom" része kimaradt a dolognak.

A medencében úszva a thai srác megmondta a tutit:
-Hallottad már azt a szlogent, hogy Thaiföld a mosoly földje?
-Persze.
-És tudod miért mosolyog mindenki?
-??
-Mert nem értik, mit mondasz nekik, úgyhogy inkább mosolyognak.

:)

Vidámpark reloaded

Sokat olvasgatom a magyar cserediákok blogjait. MSNen meg Skypeon is szeretek beszélgetni velük.Ha meg ilyeneket hallok, másfél szintet lép az egóm, és még jobban szeretek beszélgetni.
Kalandosra sikeredett a tegnapi nap. Peggy ébresztett reggel telefonon, hogy nincs-e kedvem vidámparkba menni. Elkéretőzni ezzel az indokkal kissé nehezen lehetett volna félig még mindig betegen, így jelentettem host anyukának, hogy mennénk valami ajándék után nézni Jenna 18. szülinapjára. Hajjaj :) Lelkifurdalás az van, de ez az utolsó hét a szünetből, és végre thaiokkal is voltam.
Menők a srácok rózsaszínben. A lányok és a balra lévő fiú Peggy osztálytársai, a második fiú az egyik lány barátja.
Először ezt a masinát vettük célba. Pofonegyszerű a lényege: szabadesés. Kétszer ültünk fel, aztán elfáradt a stáb a zuhanásban.
A lányok az első órában kb. ötpercenként sminkeltek, aztán szerencsére beleuntak.
Mikor ezt megláttuk a körbeforgós kilátótoronyból, éreztük, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni.
Bizony, nem csöppet extrém ez a hullámvasút. Peggyvel bátor módon az első helyre ültünk be. Ő végig sikított, én meg kacagtam azon, hogy hogy sikít :) Majdnem itt is elhagytam a hajpántom, de sikerült egy gyors mozdulattal megragadni.
Betértünk a kísértetházba is, ami után picit rosszul lett a lányszekció. Levezetésképp meglátogattuk az úszós részét a parknak. Elképesztő, hogy az öltözéssel mennyit tudnak pepecselni a helyiek. Ismerve saját lassúságomat, az öltözőből kilépve megkérdeztem Peggyt, hogy itthagytak a többiek? Nem, nem hagytak itt, ők még mindig öltözködtek. Úgy két-háromszor addig, mint én.
Soká maradtunk, nem siették el a zuhanyzást sem :)
Jó későn értem haza, de nem adódott probléma, hiszen mindenre gondoltam.
Ma pedig Jenna szülinapját ünnepeltük. Csupa izgalom, beültünk a "törzshelyre", és vidámra itta magát a társaság nagy része. Nem utálom amúgy annyira, amennyire leírom néha, csak igazán, igazán nem program ez nekem.
Technikailag amúgy holnap lesz csak szülinapja, mert este született másik időzónában. A holnapi nap pedig az enyém, én szervezem, a kínai negyedbe látogatunk. Jókat olvastam róla: csábító illatok, olcsó árak, kevés turista. Igyekszem megszervezni a hozott könyvből meg az internetről a programot, így remélem, nem fogunk unatkozni. Lehet szurkolni...

*köhh*

Azt hittem, itt nem fogok tudni megfázni.

Most pedig azt hiszem, hogy nem fogok tudni meggyógyulni. ACC meg Septofort helyett valami gyógynövényes kapszulát kapok, napi négyszer hármat, ami túrót sem ér, cserébe a félrenyelés valószínűsége igen nagy (tapasztalat). És kínai ürgét, aki itt az összes gyógyszeres dobozról mosolyog rám, még melegebb éghajlatokra kívánom az összes gyomjával. *köhém*

Amúgy egy héten belül vége az iskolaszünetnek, és ez borzasztóan lehangol.

Csütörtök

Jó reggelt, emberek. Hogy már 6:33? És ez nem az ébresztő, hanem anyu hív? Szűzmáriám, valószínűleg sikerült annyira megszokni a telefont, hogy álmomban kinyomjam a csörgőt. Fej zuhany alá, beugrok az első szett ruhába, ami szembe jön (nem a legmegyőzőbb kombináció lett, úgy érzem) majd rohanás le. Anyu nyomja kezembe a boltban vett szendvicset. Konkrétan: vajas kenyér kristálycukorral. Sírtam vissza a csontos kacsát, a szőrös malacot...

A Fortunert ma kihagytuk, hiszen host bátyó összetörte, egy hétig dolgoznak rajta a szervizben. Ugrás be apu Hiluxába. Vrööööm, vröööm, anyu kézi váltóval fog vezetni, Jézusom. Picit kapaszkodtam néha a székbe, meg integettem, hogy már lehetne feljebb váltani, de aztán egészen belejött. Megérkeztünk a gyülekezőhelyre, ami a helyi tecsó helyett valami sokcsillagos hotel volt. Őr segített kiszállni a kocsiból, majd becsapta az ajtót mint egy klotyóajtót - kicsit talán ramatyabbul néz ki az autó, mint amilyen. Olyan 6-7 RYE várt már rám. Ott volt a lelkes André, a laza Waldir, a nyelvtan-huszár Luc, Angela művésznő, Julia, a nap leglilábbja, meg Tammy, aki ki tudja rakni a Rubik-kockát. (Valakit vagy kihagytam, vagy nem.) A kisbuszba szállás előtt Waldir host apukája díjkiosztót tartott Bangkok Christian College ajándéktárgyakból. A BCC az iskolám ősellensége, néha tömegverekedéseket tartanak az utcán; asszem elrejtem ezeket a cuccokat a host bratyók elől.

A buszban Tammy mellé ültem, hiszen kb. mindenki tud mindenkivel beszélni, csak az ő angolja halvány, de Peggyn már kiképeztem magam taiwangolra. A 2*2-es kockát tanítgattam neki. Közben a 3*3-asom körbejárt, mindenki tekergette picikét, főleg André, aki a másik oldalamra ült le. Úgy érezte, le kell videóznia, ahogy kirakom, másfél perc körüli idővel raktam, mert közben sütivel is meg lettem kínálva :)

Érkezés után első dolog reggeli után nézni (naná), úgyhogy mindenki bedobott egy tál mindenfélés tésztát Thai módra. André jött kínálva Cokeot meg Pepsit - aznap egy Cokeos pólót viselt, szóval azt meghagytam neki, elvettem a Pepsit. Teli hassal vágtunk neki a Bang Pa-In kastélynak, csak épp eleredt az eső... sebaj, kb. 15 perc alatt el is állt. Kis autókkal mentünk körbe a kertben (ennyit a 4D-ről), járkáltuk végig a szebbnél szebb épületeket. Sajna beltérben fotózni sehol sem lehetett. Valami fényképezős kém-kütyüt be kéne újítani. A kültéri fotók legjavát feltöltöttem, már nézhetők: http://bit.ly/b7JNn Látni az épületeket, a kertet, meg mindenféle jószágokat sövényből kifaragva ('.')

Továbbálltunk régebbi helyeket nézni. Találkoztunk temetővel, óriási Buddha-szoborral, meg szentéllyel, ahol Micimackót ajánlottak fel neki. Beszéljenek helyettem ezúttal is a képek.

Az ebéd nagyon királyira sikeredett, kétféle hal, kacsa hússal, csirke, valami rák is akadt, és kókuszban tálalt fagyival koronáztuk meg. Mindez egy vasamba sem került, hehe.
S hogy összerázódjon a gyomrunkban, be lettünk fizetve egy körre elefánt-háton. Egy ilyen jószág, na ez terepjáró, kéremszépen. Jól megbámultak minket a turisták :)

Hazafelé úton kiderült, hogy Tammy még sehol se járt a szünetben. Elvinném szívesen valahova, de pont sikerült másnapra lerobbannom. Ezek elvetemültek, paracetamollal akartak kezdeni. Mondtam, annyira nem súlyos, csak egy kis torokfájás laza hőemelkedéssel. Így valami gyógynövény-kapszulát kell szednem, naponta négyszer hármat, pedig egy zacskó Negro cukorka garantáltan többet érne. Csak az itt nincs...

Missing in action

Hűha. Leültem írni ezt a bejegyzést: nyitom az ablakot, lenyomom az első billentyűt; bumm, battery mode, fények ki. Pontosan időzített áramszünet. Csudajó, hogy van lámpa a telefonomon.

Le lett mondva a tábor. Állítólag az itteni chairman nem ment bele. Pedig már teljesen rá voltam hangolódva. Lett volna internet 24/7, hogy írjak, állítólag szuper hely szuper programokkal, szobakonyhás boldogság. Nem baj, holnapután megyek valami egyéb kirándulásra, és lehet, hogy ez éppen elég lesz.

Viszont itt vagyok Bangkokban, és nincs éppen rabsziskola, ezért igyekszem minél többet látni és élvezni a szabadidőt cserediákok társaságában. Mindenkivel jól kijövök, ám kezdem megérteni, miért akarták Jennát hazaküldeni. Úgy látom, borzasztóan nem érdekli őt, hogy a többiek kedvében járjon. Múltkor letelepedett valami szutyok lépcsőre a Khao San úton, majd nem csinált semmit. Mondtam, hogy csináljunk valamit, vagy hazamegyek, nem igazán hatotta meg. Neki elég az ücsörgés. Tegnap mozira vártunk, én invitáltam a társaságot, pár tízesért a játékteremben remekül szórakoztunk volna addig. De ő neeem emeli fel a fenekét, tudomást se vesz rólam, a többiek meg nem akarták otthagyni. Én megtettem, jól éreztem magam.


Ma esős napra ébredtünk, de nem vette el a kedvünket a tervezett látogatástól Dream Worldbe. Legalábbis Betkáét és az enyémet nem. Reggel anyuka elhűlt, hogy ez naagyon, nagyon messze van. Próbálkoztam egy úticél-módosítással valami közelebbi helyre, amiből végülis nem lett semmi. Nos ez a hely annyira volt nagyon messze, hogy egy taxival dugóstul-mindenestül 40 kerek perc alatt ott voltunk. Kérem szépen, otthon nekem egy óra, míg iskolába érek, ne vicceljenek velem :) Természetesen kisütött a nap, mire odaértünk. Mindenre akárhányszor felülős jegyet vettünk, ez 395 baht volt, elég korrekt. Először drágábban adták volna - külföldinek minden drágább - de mi mondtuk, hogy itt lakunk.
-Igazolvány? - kérdi a kasszírsa.
-Nem igazán... (szólok majd anyunak, így ötvenvalahány nap alatt elkészülhetne már az útlevél fénymásolata)
-ATM-kártya sincs?
-Ja de, az van - lengettük a kártyákat nagy lelkesen, én meg örültem, hogy végül itt is nyitottam bankszámlát.
Ezek után végigmentünk az összes extrém dolgon, többek között repülő szőnyegen, breakdancen, felülről lógós hullámvasúton és a nagyot csobbanós vízicsúszdán, amihez nem akartunk plusz 30 fityingért esőkabátot venni, így a nap hátralévő részét csuromvizesen töltöttük. Ráadásul a hajpántomat is elhagytam a csobbanásban, hiába kerestem, nem találtam sehol sem. Itthon volt még egy szerencsére, most új tartalék után kell nézni. Hiába, végülis fogyóeszköz...

Kamerát nem vittem az esős idő miatt, Betka csinált fotókat, majd elkérem tőle és töltök fel néhányat megtekintésre. Jenna pedig a Siam Paragonban töltötte a napot egy szerencsétlen mexikóival, csupa izgalom... Lehet, hogy jobban jártam így.

Fúj

Néha... néha egyszerűen nem érzem jól magam némely kaja szagától. Az, hogy a reggelire kapott malac szőrös, másodjára egyáltalán nem vicces. Az pedig, hogy amerikai csótányok laknak a csatornában, már-már arra késztet, hogy csomagoljak. Kedves host család holnap felküldi a házinénit egy doboz rovarirtóval. Öjöm bódottá, minden meg lesz oldva. Vagy nem?

Ideje beszerezni némi naftalint.

Jetlaglag

Létezik ilyen szó? Mostanában hajnal kettő körül tudok csak elaludni, pedig egyáltalán nem volt eddig jetlagem. Hát gondoltam, akkor lages jetlagem van (jetlaglag). Ámbár az is lehet, hogy egyszerűen belassultam. Ezt az elméletemet alátámasztja, hogy nem belassult állapotban biztosan nem próbálnék:

• órában zuhanyozni
• hajpántban hajat mosni
• szemüvegben kontaktlencsét behelyezni

Ti se próbáljátok ki otthon!

Ma délután újra összejött a trió, hogy megünnepeljük Peggy szülinapját. Kapott tőlünk egy órát, ami ki tudja, mennyire hamis - 2500 helyett elhoztuk 1500-ért :) Legalább jól néz ki, hordanám én is. De mivel van órám, ezért magamat inkább egy Mahjongg-készlettel ajándékoztam meg, előre nem sejtve, hogy mennyi időbe telik majd megtanulni a szabályokat…

Így olvastok Ti. Mailben és Googleon át olvasnak a legtöbben, ám szép számmal akad, aki a böngészőjét veti be közvetlenül.

Rizskorpaolajról semmi tapasztalat? Kommentben/mailben jöhet bármilyen infó, bár úgy tűnik, ez lesz bevetve, akármilyen is :)

Jajistenem

Miért van az, hogyha egy zenekar-szimulátor játékban női énekest állítok be, az összes számban férfi énekel? És miután átállítom férfire, rögtön megszerzek nő által énekelt számot?

Hiányzik amúgy a magyar kaja. Ha hazaérek, bográcsolunk! Ez tényként kezelendő :) Addig megpróbálok Betkával beszélni, hátha tudunk alkotni rántott húst. Valami olaj-szakértő elmondja, mi a különbség a napraforgóolaj meg az itt kapható rizsizébizéolaj között?

master morton jelentkezik

Jó hosszú kihagyás után, ismét... vacsorázni voltam. :o Talán ez kell nekem az íráshoz. A héten gyorsabbnál gyorsabb kajákon éltem, ezt a bejegyzést viszont a zöld curry erejével írom nektek.

Rengeteg dolog történt velem, mint azt említettem :) A kirándulásról a fotók talán többet mondtak, mint amit szavakkal mondhatnék. Remélem mind meg lettek tekintve. Amit hozzáfűznék, hogy a szállás nevében a Royal az nem a négy csillag fölötti szintet jelölte, hanem hogy a királyi hadsereg létesítménye :) A teknőcök védelme itt a haderő feladata. A gyík a fürdőszobámban volt. Voltunk könnyűbúvárkodni is, oda nem vittem a gépet, ugyanis nem a vízálló modellt vettem meg végül...



Még jó, hogy Waldir igen, így megoszthatom veletek e csúcsminőségű felvételeket.

Hétfőn rendeztünk egy újabb közös partit, mert annyira rég láttuk egymást. Moziban kötöttünk ki egy idő után. Olcsó, napközben majdnem üres a terem, és abszolút kényelmes is - már csak a filmnek kellett volna jónak lennie.



Kedden Betkával és Peggyvel mászkáltunk a városban, körbevittem őket az iskolában is, majd meglátogattuk a közeli templomot. Peggy életében először látott katolikus templomot, ám mikor hirtelen elkezdtek valami thai zenét játszani, sebesen célba vettük a kijáratot. Elkortyolgattunk egy-egy epres Fantát (ízre mint a Vademecum Junior fogkrém) és megbeszéltük, hogy Magyarországon nincs se epres, se banános, de még guavás ízben sem.




Pénteken öten találkoztunk, hogy megnézzük a híres Khao San utat (nyugi, én se hallottam még róla). A szokásos BTS állomásnál találkoztunk, ittam egy mocha frappucinot, a legédesebb szájú kolleginát meg meghívtam egy forró csokira. A csokival ellentétben a hangulat viszont langyos volt kissé, ugyanis két új emberünkre több, mint egy órát vártunk. Miután Jenna és Erick is befutottak, fogtunk egy tuktukot, olyan háromkerekű csodataxit, becsomagoltuk magunkat öten, és nagyon kapaszkodtunk, hogy ne essünk ki a száguldás közepette. Videót majd töltök fel, csak nem egyszerű 6-700 megát felizzadni Youtubera. Szerencsésen megérkeztünk, és meggyőződtünk róla, hogy az egész egy nagy vásár, ahol bongótól a diplomáig mindent megvehetsz. Ebédre valahol (nem gyorsétteremben) ettem egy sajtburgert, késsel-villával. Múltkor a KFC-ben kanalat és villát adtak a kajához, ahhoz képest ez elég baráti volt. Jenna lecsapott a sültkrumplimra, azért sikerült jóllakni. Sok mókás dolog történt még amúgy ezen a délutánon... :)

A jövőben? Hétfőn lesz Peggy 17, amiről még fogalmam sincs, hogy fog történni. Ellenben tudok róla, hogy októberben nagyrészt távol leszek, ha minden igaz. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot :) kaptam: északra, Phayao nevű helyre, egy YMCA táborba utazom október 8-án, 3-4 hétre maradok. Úgy hallottam, lesz internet... Viszont borzasztóan nem mondanak erről semmit, és nem is nagyon kommunikálnak a chairmanemmel, rajtam keresztül akarnak mindent intézni. Ezen kívül tökre nem bíztató, hogy a nevem Erdei Márton helyett master morton lett a nekem forwardolt levélben. Oké, mester vagyok, de akkor is gáz.

Webkettesedek! Kockák megtalálnak facebookon, twitteren, friendfeeden is. Már ott is lehet rajongani. Ha sokszor kapok havi kétszáz dollárt, előbb-utóbb a világ végéről is tudok majd twittelni.

:)