Nagyon

nincs kedvem ma semmihez. Holnap se igazán. Nincs jó kedvem. Harapok.

Angolon ma egymásnak körbeadogatva javítgattuk az esszéket. Egyszerűen nem bírtam értelmezni néhány mondatot, olyan Google Translate-érzetűek voltak :) De nem írok többet az iskoláról, próbálok beleszokni, meg mindenkit megbecsülni, slussz.

Valaki felvetette az ötletet, hogy akár takarítóként is dolgozhatnék itt, kb. annyit keresnék, mint egy thai tanár. A külföldiek ugyanis külföldön többet keresnek általában, itt pedig megpróbálják megközelíteni a kinti fizetési szinteket a külföldi munkavállalóknál. És tényleg, a thai nyelvű osztályokban tanító tanárok 16000 baht körül keresnek havonta, az angol osztályokban tanítók kb 80000-et. Számomra ez igen érdekes, de hát ők tudják.

Állítólag én is amúgy Bangkok legdrágább részén lakok. "Diamond Tower? Az... olcsó" pontosították a megállapítást utólag. Hát, a falak elég vékonyak, szóval nem tudom kipróbálni a kongákat :) Jövök még egy beszámolóval a lakásról, majd körbefotózgatok.

Szombat este ünnepeltük a nagypapa "ki tudja, hányadik" születésnapját. Valaki a markomba nyomott egy jégkockát, ám miután gyanúsan nem olvadt, nagy ívben hajítottam el a darab szárazjeget :) túlélte a kezem, de elég hernyóság volt... Ismét újabb rokonokkal találkoztam, ők is jófejek. Kiderült, hogy az összes általam 15 évesnek nézett lány egyetemista. Még mindig nem könnyű megsaccolni az ittenek életkorát, no. Unokatesóék beceneveit magyarázták nekem: "Flan, Pon, Eró". Mondom mi a szösz? Kiderült, hogy a svájci frank, az angol font és az euró után sikerült (bece?)nevet kapniuk. Ez nekem hirtelen nagyon erős volt :) Bár hallottam már SMS nevű gyerekről is, valahonnan Afrikából, ahhoz képest tök szelíd.